Az egykori Atlas Comics újrapozícionálásából megszülető Marvel Comics korszakalkotó próbálkozás volt. A szerkesztőként és íróként is legenda státuszt kivívó Stan Lee szellemisége gyorsan állított maga mellé nagy tömegeket, lévén a korabeli szuperhősös képregényektől eltérő megközelítése sokkal emberközelibbnek hatott, továbbá a jellemzően gyermekeket megcélzó sztorik helyett univerzálisabb történetekkel rukkolt elő társaival. A legnagyobb riválisnak számító DC Comics-szal szembeni legnagyobb különbséget már akkor is az adta, hogy míg előbbi legismertebb karakterei többnyire predesztinált életútjukat teljesítették be hőstetteikkel, addig a Marvel karakterek többsége hétköznapi emberekből váltak hősökké. Ennek katalizátora gyakran valamilyen baleset volt, a vélhetően atomháborús félelmekből is táplálkozó radioaktivitás példának okáért több hősnél is kulcsfontosságú volt, ők szinte testhorrorokba illő eseményeken estek át, noha a képregények hangvétele idővel ennél jóval könnyedebb tálalásban került az olvasókhoz.

Talán nem túlzok, ha minden idők egyik, ha nem a legjobb játéktermi verekedős játékának nevezem a Mortal Kombat-szériát. Noha manapság már kis túlzással a létező összes konzolon, telefonon, számítógépen lehet tolni a brutális harcokat, a franchise iránti rajongás mit sem veszített erejéből a sokadik rész után sem a gamerek körében. A mozgóképes történelme viszont nem annyira fényes. Noha az 1995-ös filmváltozat a mai napig az egyik legjobb trashfilm, ami létezik, de legyünk őszinték, a több rajzfilmsorozatos, valamint zs-kategóriás próbálkozás ellenére, illene már a franchiset meglepni egy minőségi alkotással.

2020-ban megkaptuk!

A gyanús ügyleteket bonyolító biztosítótársaság egyik alkalmazottját felkeresi az FBI, hogy adjon információt soha nem látott főnöke hollétéről. Jimmy szeretne segíteni, de egy árva szót sem tudnak kihúzni belőle, és ahelyett, hogy a szövetségiek tanácsát megfogadva a seggén maradna, azonnal útnak indul Kambodzsába a főnöke, Marvin, után. Persze Jimmy korántsem az az ártatlan figura, akinek vallotta magát, és hamarosan kiderül, hogy ő is nyakig benne van a buliban. Ahogy aztán megérkezvén ez a mesés délkelet-ázsiai ország megnyitja előtte kapuit, rá kell döbbennie, hogy sem az itt uralkodó párás hőségre, se a helyi bűnszervezetek korrupt tevékenykedéseire nincs felkészülve. Matt Dillon első és egyelőre utolsó játékfilmes rendezése amolyan elfeledett gyöngyszem. Előástuk.

Vivárium (lat.): kisebb (főleg hidegvérű) állatok tartására szolgáló, rendszerint üvegfalú, tartó létesítmény, amelyben a körülmények a természetes feltételekhez hasonlóak. (idegen-szavak.hu)

A civilizált ember természetes közege a lakóház lett. Hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki döntse el magának. Egy külső szemlélő számára az egész élet-játék meglehetősen bizarr folyamat, a megfigyelés tökéletes alanyai pedig átlagosabb emberek már nem is lehetnének: Gemma (Imogen Poots) óvónő, párja Tom (Jesse Eisenberg) az intézmény kertészeként dolgozik. Egyik délután betérnek egy ingatlanközvetítő irodába és hamarosan egy igen furán viselkedő ügynök társaságában egy tökegyforma házakkal tarkított övezetben (a.k.a. kertváros) találják magukat.

2020. április 1. A nap, mikor mindenre fény derül: Dwayne Johnson igazából Chuck Norris apja! (A fejemet sem verték bele a billentyűzetbe, szóval újabb bizonyíték arra, hogy ez tény.)

A Szikla nagyobb, jobb, erősebb és nagyobb hatalommal bír. Az emberek szeretik, a kamera szereti, egyszerűen minden a kezére játszik. De ez véletlen lenne? Igazság szerint ez már rég meg volt írva, vagyis… Dwayne ezt már rég eldöntötte, hogy a 2000-es években színre lép és legyalulja egész Hollywoodot. Hogy mire várt eddig? Csak most kapott kedvet hozzá.

Ráadásul minden a szemünk előtt volt már. Felfedte ókori legendás alakját (Skorpiókirály), megmutatott valamit valódi erejéből (Herkules) és azt is, hogy a jó szándék vezérli (Fogtündér). Nincs ellenfele, legyen az Vin Diesel vagy egy génkezelt óriás gorilla. Földrengések és felhőkarcolók sem képesek megállítani. Uralja a konzoljátékokat, dzsungeltúrákat vezet és betont kajál minden edzés előtt és után. Ő maga a mindenség elmélete.

(A cikk természetesen egy poén része, ami a Bolondok napja apropójából készült.)

Remy: BLOODSHOT: A Dominic Toretto sztori.

Lényegében így is kezdhetném a film leírását. Hollywood hazudott nekünk, mikor azt mondta, hogy itt a Valiant Comics egyik r-rated szupersztárját, a 90-es évek legelején megjelenő, lényegében bosszútól szomjas szuperkatona történetét viszik majd a filmvászonra. Ray Garrison, avagy Bloodshot itt nem volt jelen. Itt egyedül Dominic Toretto jelent meg, aki a CSALÁDTÓL elszakadva, külön misszióba kezdett. A megjelenő fehér, majd fekete trikó, illetve maga Vin Diesel castingja is akarva, akaratlanul is F&F spin-off érzést keltett.

Sokan kényszerülünk otthon maradásra ezekben a hetekben...és ha már így alakult, akkor itt az ideje, hogy megpróbáljuk hasznosan tölteni ezt az időszakot. Ha azt akarod, hogy valami biztosan elkészüljön, akkor csináld magad-tartja a mondás. Nincs ez másként a filmeken sem, így megint elkészült egy új lista, melynek mindegyik szereplője remekül bemutatja, hogy mennyi mindenen átsegíthet, ha megvalósítjuk magunkat.

Bár már mindenki tudja, de azért leírom, a válogatás most is szubjektív. Na, akkor csapjunk is a közepébe!

Ha van ember, aki VHS kazettákra született, akkor az Christopher Lambert. A francia felmenőkkel rendelkező színész gyakorlatilag a karrierjének kezdeti időszakát leszámítva, a Tarzan, valamint a Luc Besson-féle Metró kitérőket nem számolva, csupa olyan alkotásban szerepelt, amikről már messziről leolvasható, hogy hová tartoznak. Noha a 80-as évek elején tényleg nem úgy nézett ki a dolog, hogy Lambert a VHS-korszak B-kategóriája lesz. A Tarzannal berobbant, a Metróval pedig egészen a Cézár-díjig jutott. Mindezek ellenére mégsem ezek miatt jegyezték meg az emberek a nevét. Kis túlzással mind a feledés homályába kerültek, mikor a Hegylakóval feljutott a csúcsra és lényegében halhatatlanná vált. A Hegylakó és Connor MacLeod egybeforrtak a nevével.

Végül a kimondottan nagy mozisikerek elkerülték, ráadásul a 90-es évek legvégére elfogyott a lelkesedés is iránta, Lambert kisugárzása és karizmája elegendőek voltak ahhoz, hogy több B-kategóriás alkotást is klasszikussá tegyen abban a bő másfél évtizedben, mikor róla IS szólt Hollywood.

Íme 5 film, amit kötelező megnézi tőle: