M. Night Shyamalan karrierjét már nagyjából mindenki temette, amikor a kissé bugyuta, de hatásos és szórakoztató A látogatással felvillant a remény szikrája, aztán egy évvel később a Széttörve című thrillerrel újra a csúcson érezhette magát. A film anyagilag és kritikailag egyaránt sikeres volt és a közönség is szerette, a rendezőnek pedig ismét sikerült az, amivel az ezredforduló környékén belopta magát a filmrajongók szívébe. Amellett, hogy egy kifejezetten élvezetes mozival állt elő, a csattanóval ismét sikerült óriási meglepetést okoznia, akárcsak fénykorában.

Lassan vége a januárnak, és a tavalyi évvel kapcsolatos toplisták, legyen az film, sorozat vagy akár játék, a végét járják, így talán az utolsó pillanatok utolsó pillanatában megmutatom nektek, mi volt számomra, a tavalyi év öt legjobb játéka, illetve jó pár különdíj is lesz. Sok helyen olvastam, hogy nehezen vagy sehogy nem tudtak emberek egy top ötös listát összeállítani, annyi volt a csalódás illetve a félresikerült cím, de számomra a 2018-es év kimagaslóan jó év volt játékok terén és bizony nem volt ám olyan egyszerű megtalálni, eldönteni a helyes sorrendet. Néha csak apróságokon múlott, hogy pl. mi lett az ötödik, és mi csúszott le így a hatodik helyre. Fontos leszögezni, hogy ez csak az én véleményem, a többi kollégám listájáról nem tudok nyilatkozni.

Alig három évvel a Brexit népszavazás után már film készült a rendkívül érzékeny és komplex témáról, méghozzá Benedict Cumberbatch főszereplésével. A film Dominic Cummings politikai stratéga harcát mutatja, ahogyan a népszerű, de megosztó kampánya során megpróbálja meggyőzni az angolokat, hogy szavazzanak a kilépésre.

A főhőseink egy, a kaliforniai aranyláz idején élő testvérpár, akik mellesleg bérgyilkosok. Ezek alapján akár egyszerű western témájú regény is lehetne, azonban ebben a kötetben semmi és senki sem az, mint akinek és aminek először látszik.

Kezdjük néhány számadattal: A Csempész Clint Eastwood negyvenedik rendezése, és ez volt a nyolcadik alkalom, hogy az idén nyolcvankilenc éves legenda egy éven belül két produkciót is tető alá hozott. (A párizsi vonat volt a másik.) Hetvenkét filmszerepe volt eddig, a 2008-as Gran Torino bemutatása idején pedig azt nyilatkozta, hogy többé nem lép a kamerák elé. Ezt az ígéretét szerencsére aztán négy évre rá meg is szegte Az utolsó csavar című sportfilmmel, arra viszont mostanáig kellett várni, hogy ismét önmagát dirigálja. De a jó dolgokra megéri türelmesen várni.

I wanna play a game

Ne köntörfalazzunk. A Fűrész szériát túltolták. Én személy szerint az első két részt imádom, és bármikor újra tudom nézni. A harmadik még elmegy kategória, de a többi inkább max az „ok, ezt is láttam” szintet képviseli. Kivéve a legújabb, Jigsaw névre keresztelt rettenet, ami nálam a nézhetetlenségig süllyedt. Négy részletben bírtam csak lenyomni a torkomon. Nagyon remélem, hogy végleg elengedték az öreget, és végre hagyják békében nyugodni. Viszont az mindenképpen a széria számlájára írható, hogy világszerte hatalmas sikereket ért el. Konkrétan kötelezően el kellett menni egy Fűrész filmre két évente a moziba, kész, pont, vitának helye nincs. Akkor is ott voltunk, ha már az előző rész se tetszett. Viszont ennek is vége szakadt és kellett valami új. Valami, ami pár évente szintén kikapcsolja a brutalitásra váró emberek agyát. Így jött be a képbe a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szabaduló szoba receptje. Viszont ami egy-egy ilyen szobában elég, az a vásznon nem fogja megállni a helyét, így fel kell dobni valamivel. És ezt a valamit, ha nem is teljes mértékben, de megkaptuk a Végtelen Útvesztőtől.

Timothée Chalamet már most Hollywood egyik legfényesebben ragyogó üstököse, Steve Carellről pedig az elmúlt években kiderült, hogy rendkívüli érzékkel képes megformálni a drámai szerepeket és Jonah Hillhez hasonlóan végre ő is kitört a comic relief szerepéből. Ők ketten a főszereplői ennek a drogfüggőségről szóló apa-fia történetnek.

A 2015-ös Creed gyakorlatilag az 1976-os Rocky remakeja volt, de hála az égnek szívvel és lélekkel készült, így nem kellett amiatt bosszankodnunk, hogy meggyalázták az eredeti remekműt, sőt. Az ezerszer látott elemeket sikerült olyan jól felépíteni és szerethető karakterekkel megtölteni az atmoszférát, hogy az ember több mint elégedetten bólogatott a stáblista alatt. Nem mellesleg Stallone pályafutása legjobb, legerősebb, legérettebb alakítását nyújtotta, Rocky karakterét pedig egy olyan szintre emelte, amiről senki nem gondolta, hogy benne van. Nagy volt tehát a teher a folytatást készítő stábon, de az előzetesek azt sugallták, hogy ezúttal is eltalálták a már jól ismert recept fűszerezését.