Az idei év több szempontból is emlékezetesre sikerült, és hol van még a vége? A mozik vírus miatti ideiglenes bezárása ellenére azonban korántsem maradtunk filmek nélkül ebben a pár hónapban sem. Már a január is biztató volt, ugyanis az Oscar-szezon mellett filmtemetőként is funkcionáló hónap egyik első (vélhetően alaposan megvágott, ennek következtében egyből a dolgok közepébe vágó) mozija, a Kristen Stewart főszereplésével készült Árok meglepően kellemes kikapcsolódást nyújtott. Hasonló érzésekkel álltam fel a Bad Boys harmadik része után is, majd a hosszas huzavona után végül mégis kiadott Vadászat bátrabb is lehetett volna, egyáltalán nem okozott csalódást. Valójában idejét sem tudom, mikor éreztem utoljára olyat három friss filmnél, amelyek deklaráltan nem vállalnak többet egy másfél-kétórás szórakoztatásnál, hogy szívesen újra nézném őket, és miután megtekintettem a listám első helyén csücsülő, sokkalta ambiciózusabb alkotást, kezdtem gyanút fogni: lehet, hogy hosszú idő után végre lesz egy jó filmes évünk? Gyakran előfordul, hogy decemberben úgy kell lasszóval összefogni a filmeket, hogy tíz vállalható cím összejöjjön, idén az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a listaírást már júniusban meg tudtam tenni.

10. Elveszett lányok

Gyerekszekta, felnőttek lemészárlása, egy kihalt kisváros, és aki a sorok mögött jár. Stephen King az Éjszakai műszak novellásgyűjteményében írta meg a Kukorica gyermekei sztoriját még 1978-ban, amiből 2020-ra már egy egész filmes franchise kerekedett ki. Talán sosem volt ennyi a történetben, de az 1984-ben megjelenő, mára már a klasszikus horrorfilmek táborát erősítő film megannyi folytatást, újrafeldolgozást és továbbgondolást élt meg. A széria 10 egészestés epizódot tudhat magáénak, amivel olyan kultikus sorozatokat előz meg, mint a Rémálom az Elm utcában vagy a Texasi láncfűrészes. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a Kukorica gyermekei nem minden idők egyik, ha nem a legrosszabb horrorfilmes szériája.

Collateral, Ali, Az utolsó mohikán vagy éppen a SZEMTŐL SZEMBEN. Csak néhány film attól a Michael Manntól, akinek a neve egykoron egyet jelentett a minőségi szórakozással. 2006-ban a nagysikerű Miami Vice sorozatot adaptálta egészestés mozi formájában, két kiváló nagymenővel, Jamie Foxx-szal és Colin Farrell-lel.

John Woo és Dolph Lundgren? Ez elsőre nem is hangzik rosszul, csak mikor a felszín alá tekint az ember, akkor rájön, hogy itt bizony nem azt fogja kapni, amit egy Ál/Arc vagy egy Mission: Impossible 2-től, hanem egy oltári nagy csalódást. A Blackjack ugyanis egy ízig-vérig TV-film, amihez valószínűleg a munkaügyi központon keresztül intézték a munkanélküli színészeket alamizsnáért. És az a legrosszabb, hogy a főgonosz egy kiköpött Bud Bundy klón.

Van Damme többnyire már egy megkeseredett öreget játszik a filmjeiben, ám én még mindig várok egy nagyobb visszatérést az öregtől. Noha az új Kickboxer filmjei teljesen jóra sikeredtek, az rá épülő sztorikkal igencsak hadilábon állunk. Pedig teljesen egyértelmű a probléma. Miért kell ennyire komolyan venni?

A nyári mozizás potenciális messiása magyar nyelven sem hajlandó leleplezni a harmadik világháború casus bellijét, és ez így van jól. Közben az HBO is prezentálta, mely sorozatáért érdemes túlélni a nyarat, de a lefújt cannes-i filmfesztivál ígéretesebb címei is előzetest mutattak. Erre tessék.

Freddy Krueger a Rémálom az Elm utcában-filmek gonosza, az álmok mestere, a horrorfilmek egyik, ha nem a legnagyobb karaktere. Mindenki ismeri, még az is, aki egy percet nem látott az alkotásokból, de a barna kalapot, a zöld-piros pulóvert vagy a pengékkel felturbózott kesztyűt álomból felébredve, gondolkodás nélkül is összepárosítja. Wes Craven a 80-as évek közepén, 1984-ben nem csak egy átlagos horrorfilmet forgatott le, hanem megalkotta a zsáner egyik ékkövét. A film azóta franchise, Robert Englund halhatatlan legenda, Freddy pedig popkult ikon lett, aki játékok, képregények és további horrorfilmek keretei között mutatta meg, hogy miért is az, aki.

Ezúttal górcső alá vesszük az összes eddig elkészül epizódot, beleértve a széria 7 részét, a Péntek 13-as crossovert és a mindmáig egyetlen létező remake verziót.

Jeffrey Epstein élete és halála eklatáns példája annak, mennyire gyökeresen rohadt és korrupt a szabadság hazájának kikiáltott Amerikai Egyesült Államok igazságügye. Az a nárcisztikus szociopata, akinek már régóta börtönben lett volna a helye, évtizedeken át szabadon hódolhatott deviáns vágyainak, a társadalom elitjének nemhogy megtűrt, hanem ünnepelt tagjaként. Kapcsolati tőkéjét és vagyonát felhasználva elkerülte az igazságszolgáltatás vasöklét, amely más esetben igazán nem szégyell akár szó szerint nyakára térdelni a vélt bűnelkövetőknek. A dollármilliomos érinthetetlenként tette tönkre kiskorú lányok tucatjainak életét, miközben bejárása volt a legfelső tudományos, politikai és gazdasági körökbe. Ez az ember áll a Netflix legújabb dokumentumsorozatának célkeresztjében.