Terrence Malick egy közel negyven éves projektnek jutott a végére, mikor dobozba tette a kétféle verzióban elkészült Az Univerzum története című szemkápráztató kozmikus krónikáját. Miből lett az univerzum? Milyen hangja van a fortyogó tenger alatti lávának? Merre tart az emberiség? Mit dobtak Cate Blanchett italába a narrációja felolvasása előtt? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Azóta is.
Valószínűleg nem mondok újat azzal, hogy számtalan remake/reboot lát manapság napvilágot. A probléma már csak az, hogy ezek közül nagyon sok indokolatlan. Példának okáért a közelmúltban mozik műsorára került A Szépség és a Szörnyeteget tudom felhozni, de bármelyik másik élőszereplős Disney mese is idevehető vagy akár Az ébredő Erő is. Pár év múlva a lista végeláthatatlan lesz, és ezek közül kevés olyan lesz, amelyek olyan filmek újraforgatásai, amelyekre már ráfért. Ezen kevés mű közé kerül az Élet, amely kimondva, kimondatlanul egy Nyolcadik Utas remake, amibe belecsempésztek egy kis Gravitáció-t. Ez a kombináció pedig egészen elképesztő filmélménnyel gazdagít minket. 
Milla Jovovich nem kegyelmezett. Olyan lendülettel érkezett meg a Resident Evil 6. felvonására, hogy az összes zombi hazatakarodott a *csába. Paul W.S. Anderson, a mozis franchise atyja minden tőle telhetőt megtett annak érdekében párjával, hogy méltó búcsút intsenek a szériának, ami a maga módján mindig is szórakoztató volt. A kérdés most már csupán csak az volt így a végére, hogy Racoon City végül megmenekült?
Pár nap múlva kiderül, hogyan birkózott meg Scarlett Johansson a kultikus manga és anime adaptáció, a Páncélba zárt szellem főszerepével. Amennyiben szívesen utánajárnátok a dolognak, most itt a lehetőség, hogy mindezt a MAFAB által biztosított páros mozijeggyel tegyétek.
J.G. Ballard regény már nem először kapott meghívást a mozgóképek világába. Ott a Cronenberg rendezte Karambol és az iszonyúan erős Spielberg film, A nap birodalma. A High-Riset sokan a megfilmesíthetetlennek tartott kötetek nem túl népes táborába sorolták, egészen addig, míg jött a már eddig is a szokásos filmes konvenciókkal szemben rohanó Ben Wheatley, és jól képen nem törölte a társaságot. Meg ezúttal kicsit talán saját magát is. A könyvvel ellentétben a film nem lett mestermű, de ne legyünk finnyásak, ez a darab még így is megérdemli a figyelmet. Kihúztuk.
Az elmúlt évek sikerei arra a döntésre sarkallták a Disney fejeseit, hogy a létező összes klasszikus meséjüket forgassák újra, ezúttal élőszereplős változatban. Hogy ez mennyire jó, vagy eredeti ötlet, az majd kiderül, ha, például megjelenik Az oroszlánkirály, vagy a Dumbo. A siker egyelőre garantált, A Szépség és a Szörnyeteg az első hétvégén csak az USA-ban visszatermelte a költségvetését. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Disney ráhasalt erre a három témára (Star Wars, Marvel és a klasszikus mesék), és próbálja ezeket a lehető legkevesebb kockázattal elkészíteni. A következőkben az elmúlt évek legkiválóbb újragondolásait gyűjtöttem össze, legtöbbjüknek azonban csak az eredetije Disney. Ami közös, az az, hogy mind lenyűgöző látványvilággal és elképesztő mennyiségű világsztárral bír.
Talán az egyik legtöbbször feldolgozott történet Pán Péteré, de ez volt az első, hogy valaki az egészet a legelejéről szerette volna kezdeni, vagyis az 1953-as film előzményét készítette el Joe Wright. Ebben a filmben Pán Péter és Hook egy oldalon állnak és együtt szállnak szembe a Nirvanát kornyikáló, szebb napokat is látott Hugh Jackman-féle Feketeszakállal. Viszont mindezek ellenére, a Pán egy kifejezetten élvezetes film, tucatnyi nagyszerű ötlettel. Ahogyan a következőkben, úgy itt is ismert színészek neveivel próbálták becsábítani a nézőket a moziba, ebben az esetben korlátolt sikerrel. A kritikai és a nézői siker is elmaradt, ami érthetetlen, hiszen élvezetes kikapcsolódás.
Van az úgy, hogy az ember meglátja egy film plakátját és már abból tudja, hogy nem lesz jó film, de reménykedik még, hiszen mondjuk a főbb szerepeket nevezetes, és már bizonyítottan tehetséges színészek fogják eljátszani. Aztán megérkezik az első előzetes, ami csak tovább rombolja minden reményedet. Ezután pedig beülsz a terembe, hogy azt nézd, ahogy kedvenceid 2 órán keresztül csak szenvednek.
Martin Scorsese nagyszerű rendező, aki kivételesen egységes, magas színvonalú életművet tudhat maga mögött, a minőségi hanyatlást pedig 74 évesen sem engedte meg magának, sőt. A Némaság, bár nehezen emészthető és véresen komoly témája, valamint az ehhez illő lassú, kimért stílusa miatt bizonyosan nem lesz olyan sokat idézett kultuszdarab, mint a mester harsányabb hangvételű klasszikusai, az egyértelmű, hogy a direktor egyik legfontosabb filmjeként fognak hivatkozni rá.
