Ha megkérnénk egy általános iskolás tanulót, hogy illusztrálja az eddigi négy Men in Black film minőségbeli ábráját egy egyszerű koordináta-rendszerben, a kérésnek túlzott gondolkodás nélkül eleget tudna tenni egy X-tengely felé átlósan közelítő egyenes felrajzolásával. Az egyenes kezdőpontja legfelülről, a ‘97-es első rész nem is ritkán vicces, karakteres, különleges hangulatú retro-futurisztikus bogárvadászatától indulna lefelé, átfutna a már kevésbé jól sikerült második részen, lefelé tartva keresztül haladna a tűrhető harmadik epizódon, majd az idei negyedik résszel érkezne meg a nullához, és torkollna bele az X-tengelybe. Bizony-bizony, kedves olvasóink, ez így, ebben a formában egy szép, nagy, kövér nulla.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a Toy Story 3 után, ami kerek, egész és nem mellesleg szívmelengetően nagyszerű lezárása volt az életre kelt játékok kalandos történetének, ugyan mi szükség van még egy erőltetett folytatásra? És egyáltalán, lehet még elmondani bármit ezekkel a karakterekkel, amit eddig nem láttunk a Pixar stúdiótól?

A tavalyi teljesen félrecsúszott, kifogásolható minőségű E3 beszámoló után kérdésessé vált az idei írás létjogosultsága, de rövid töprengés után végül arra jutott a bizottság, hogy a világ legnagyobb videojátékos expójából idén sem maradhatunk ki. Habár a legtöbb olvasó a hazai gamer magazinok YouTube streameiből már kisujjból tolja a Cyberpunk 2077 megjelenési dátumát, és nyilván a Bethesda vezér, Todd Howard idei népmeséiből is többé-kevésbé hűen tudna idézni, meg merem kockáztatni, hogy eme nagyon összeszedett és érett cikk talán még így is okozhat egy-két meglepetést. Nem kamu.

Robert Pattinson és kislánya az űrben siklanak, ketten egyedül, egy kihalt űrhajó belsejében. Az A24 újabb produkciójának egymondatos leírása egy túlélő sztorit ígér, mégis többet kapunk annál. Ez viszont sokaknak kevesebbet érhet.

Nézzétek meg első próbavideónkat, a hagyományos írott verziót alatta találjátok!

Egy szerelmi történet vége

19 évvel ezelőtt került moziba a Bryan Singer rendezte X-Men: A kívülállók, amivel kezdetét vette a filmtörténelem egy olyan fejezete, ami még nagyon sokáig nem fog lezáródni. Az X-Menekre vonatkozó szakasza azonban még is a végéhez ért, ugyan is a Fox égisze alatt készült filmek megkapták a záró darabjukat, azt a fejezetet, amivel át, illetve egészen pontosan visszaadják a staféta botot az igazi gazdájának. Már eleve ez elég nagy teher és kihívás lehet egy film és az azt megalkotó stáb vállán, de ha ehhez még hozzáveszem, hogy az egyik, ha nem a legerősebb mutánsról kellett elmesélniük egy történetet, akkor az a bizonyos teher a sokszorosára nő. Sajnálatos módon az előjelek nem voltak túl biztatóak a sok újraforgatás, valamint a premier rendszeres elhalasztása miatt, de említhetném még a forgatókönyv íróként ugyan sok epizódért felelős, de rendezőként teljesen tapasztalatlan és rutintalan Simon Kinberg személyét is. A félelmeink pedig…nos…beigazolódtak.

Néha (elég gyakran) rám jön egy önkínzás jellegű agymenés, ami abból áll, hogy szándékosan szar filmek közül próbálok kiválasztani valami igazi gyöngyszemet. Nézegettem a napokban az IMDB bottom 100-as listáját, ahol egy egész régi watchlistes film ütötte meg újra szememet. FÉLELEM.COM! Wow, egész egyszerűen zseniális cím egy horrornak a 2000-es évek legelején.

Egy több évtizedes produkció vált ma valósságá, amely végül nagyjából egyszerre csendült fel aztán a vásznakon több, majdnem azonos zsánerre hangolódott darabbal. A Csillag születik drámájában, a Bohém rapszódia nosztalgiafaktorában, az Elton John életére, khmm… támaszkodó musical fantasy pedig képzelőerejében igyekszik magának saját ligát teremteni. Így, mint ahogy a másik kettő, ez sem egy feltétlenül hétköznapi végeredményt szült, más kérdés, hogy mindez kinek köszönhető.