Előbb vagy utóbb biztos vagyok benne, hogy rá leszünk kényszerülve arra, hogy elmenjünk más égitestre az élet továbbfolytatása miatt. Hogy ez a Mars lesz majd, vagy esetleg egy másik bolygó holdja, az idővel úgyis kiderül. Annyit viszont már biztosra vehetünk, hogy ha olyan úton-módon kell ezt megvalósítani, mint Lennart Ruff filmjében, akkor bizony van ok az aggodalomra.

A Batman Ninja idén már a második animációs DC film, ami arra az ötletre épül, hogy a készítők a már jól ismert karaktereket egy eddig számukra idegen környezetbe, ismeretlen történelmi időbe helyezik. Batman és társai, valamint nemeziseik ebben a filmben a középkori, feudális Japánba kerülnek, a fő konfliktus pedig természetesen a Joker és Batman szembenállása.

Neil Gaiman azonos című novellája (eredetiben How to Talk to Girls at Parties) egy minden tizenéves fiút érintő problémakört jár körül a maga jól kifundált, szürrealitásba hajló módján. Hogyan álljunk szóba csajokkal? Nehéz ügy, hogy Marty McFly szavaival éljek, hiszen a lányok sokszor olyanok, mintha nem is erről a bolygóról származnának, de hát pont ez a jó bennük. Ja, hogy a kiszemeltünk tényleg nem eme planéta szülötte? Na ez még inkább meg fogja nehezíteni a dolgunkat. Még jó, hogy bennünk van a punk virtus, és magasról teszünk az ilyen apróságokra, úgyhogy gyerünk, lesz ami lesz...

Nagyon sok esetben a koboldok, mint mitikus lények, inkább csak apróbb mellékszerepeket töltöttek be a vásznakon, és a háttérben megbújva, kisebb feladatokat láttak el (pl. Harry Potter, Hobbit, stb). 1993-ban viszont Mark Jones úgy gondolta, hogy illene már rájuk is építeni, így egy slasher horror keretein belül adott nagyobb teret az aranyát hajkurászó, zöldsapkás lénynek. Maga az elképzelés nem is bizonyult rossznak, de a megvalósítás, már annál inkább.

Legújabb listánkon olyan sorozatok szerepelnek, amelyek a munka világának igazi oldalát mutatják be. A véletlen úgy hozta, hogy a többség a humoros oldalról járja körbe a témát, sokszor szatirikus, cinikus formába öntve.

Az emberek a munkahelyükön töltik napjaik jelentős részét. Van olyan, aki egyedül ül az irodájában; olyan is, aki sokadmagával egy nagyobb térben, de azokról se feledkezzünk meg, akik a fizikai erejüket bevetve kénytelenek dolgozni, illetve akik emberekkel foglalkoznak. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik – tartja a mondás, és a mostani válogatásunkon jó néhány példát találunk erre az alapigazságra. Rekeszizmokat felkészíteni.

Mielőtt elfelejteném, a válogatás most is szubjektív.

Az idő vasfoga sosem kegyelmez. Az izomagyú akciósztárjaink a 2000-es évektől kezdve igencsak a háttérbe szorultak. Vagy senki, vagy már csak egy bizonyos réteg volt már rájuk kíváncsi, illetve ebből adódóad egyre gyengébb filmekben szerepeltek. A recept pedig ugyanaz volt: Rúgj, üss, győzz és a film végeztével a megszokott happy end után jöjjön a stáblista.

Noha a világ nagy része inkább Éhezők viadala lázban égett, Wes Ball, mikor 2014-ben adaptálta az Útvesztő címet viselő young-adult regényt, halkan elkezdte odasúgni a fülünkbe, hogy van itt egy másik széria is, amit érdemes lenne követni. Jól is indult a kaland, (második rész) ám így a harmadik epizód végére elfogyott minden értékelhető az alapötletből. Így végül kijelenthetjük, hogy: Bárcsak inkább maradtunk volna abba a fránya Útvesztőbe…

Az utóbbi időben több helyen is lehetett olvasni, hogy a Hang nélkül nem az a film, ami alatt az ember lelkiismeret-furdalás nélkül rágcsálhatja a moziban megszokott ropogtatni valókat. Pedig széles körben bemutatásra kerül, így nagy multiplex mozikban is, ahol szinte kötelező elem a nagy popcorn vagy a még hangosabb rágási hangokat generáló nachos. Mégpedig azért, mert a film, hűen címéhez sokszor operál a csenddel, a dialógusok is többnyire suttogásokban merülnek ki benne, néha egyenesen olyan az egész, mintha egy némafilmet néznénk, viszont amikor mégis van valami hangeffekt, vagy zene, annak bizony súlya, funkciója van. Mindezek ellenére talán mégsem kell amiatt aggódni, hogy valakinek a teremben a hangosan kérődzők és csomagolásokkal zörgők fogják csorbítani az élményét. A látottaktól ugyanis hamar meg fog akadni a torkukon a falat.