Amikor bizonyossá vált, hogy a MARVEL-filmek nem csak a túlfújt lufi esetének mintapéldányai lesznek, amik kipukkannak pár rész után, és a suttogásból már hangosan kimondott filmes univerzum lett, a rajongók egy dolgot szerettek volna szinte azonnal látni. A Bosszúállók összecsapását Thanossal. Nem túlzás kijelenteni, hogy 10 éve várnak arra, hogy kedvenc képregény hőseik összemérjék erejüket a végtelen kövekkel, ami a képregény történelem egyik legnagyobb összecsapásával kecsegtet. Idén pedig végre valahára, elérkeztünk ehhez a fejezethez.

MCU - 1. fázis: A Vasember, A hihetetlen Hulk, Vasember 2, Thor, Amerika Kapitány: Az első bosszúálló, Bosszúállók

MCU - 2. fázis: Vasember 3., Thor: Sötét világ, Amerika Kapitány: A tél katonája, A galaxis őrzői, Bosszúállók: Ultron kora, A Hangya

MCU - 3. fázis: Amerika Kapitány: Polgárháború, Doctor Strange, A galaxis őrzői vol. 2., Pókember: Hazatérés, Thor: Ragnarök, Fekete Párduc

2008-ban már igencsak a Direct to DVD korszakában tengődött Van Damme. Nem is volt már tőle elvárás, hogy dobbantson valami nagyot, vagy olyat mutasson, mint régen. Igazából már csak a keményvonalas rajongói (mint például én) követték figyelemmel pályafutását, és vártak még valami utolsó nagy csodát a belga hőstől. A csoda elmaradt ugyan, de néhány esetben a szórakoztatási faktor még fel-feléledt.

Ha már hallottad Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Ady Endre és Móricz Zsigmond nevét; ráadásul a nyugat szó hallatán nem kizárólag az égtáj ugrik be, illetve voltál már olyan (szülinapi) buliban, aminek a végkimenetele eléggé máshogyan alakult a tervezettől, akkor egész jó esély van arra, hogy Csepella Olivér képregénye neked is tetszeni fog. Ha pedig még a címben szereplő zombikat is komálod, akkor minden bizonnyal neked készült.

2016 őszének egyik legnagyobb durranása volt a HBO sorozata, mely nagyszerűen keveri a mai technikákat a western jellemzőivel, ráadásul a sci-fi műfaj keretein belül. Anthony Hopkins és Ed Harris neve láttán a stáblistán pedig minden filmrajongó megnyalja a 10 ujját. A készítőknek vajon sikerült maradéktalanul (vagy legalább átlagon felül) kihasználni a csillagok ilyen remek együttállását? Erre kerestük a választ SPOILER mentesen, de mindenki saját felelősségre olvasson tovább.

Wes Anderson legújabb filmje, amely májusban érkezik a mozikba, egy rendkívüli mese az egyik legősibb barátságról.

Egy turistákkal teli busz érkezik egy karámhoz, majd az emberek egymás után áramlanak ki a járműből és közben felkészülnek a látványosság fotózására: különböző korú nők ülnek a kerítés mögött és rezzenéstelen arccal tűrik a látogatókat. Meg sem mozdulnak, csupán a hátukhoz kötött fehér szalagokat fújja a szellő. A világ minden tájáról azért érkeztek a látogatók, hogy a nyugati civilizált ember számára mára már elfeledett csoportosulás tagjait megcsodálhassák. A kerítés mögött ugyanis boszorkányok ülnek. 

A film nyerte a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál Hullámtörők-díját.

Pár éve már, hogy Josef Fares, svéd filmrendező, a Starbreeze Studios berkein belül elkészítette első játékát, a kellemesen sikerült Brothers: A Tale of Two Sons-t. Ebben két testvért irányítva kellett akciórészekkel megtoldott feladatokon túljutnunk egy pofásra sikeredett fantasy környezetben. Ámbár a játék leghangsúlyosabb része volt a két szereplő együttes irányítása, és az ezt kihasználó közös feladatmegoldás, teljes egészében single player játékélményt nyújtott, hiszen mindkét karaktert egymagunknak kellett irányítanunk. Fares legújabb alkotásában már továbbfejleszti ezt a koncepciót, és azt egy az egyben két valós játékos multiplayer co-op együttműködésére hegyezi ki, érdekes dimenziókat adva így a játékélménynek. A műfaj megmaradt akció-kalandjátéknak, a sztori viszont ezúttal két törvényen kívüli bűnöző szökése és bosszúhadjárata körül kulminálódik. Az utóbbi idők legérdekesebb játékának ígérkező A Way Out nem okozott csalódást.

A western műfajának minden jellemzője, Ausztrália kietlen vidéke és az elesettek kilátástalan küzdelme remekül keveredik Warwick Thornton filmjében, többször eszünkbe juttatva a Volt egyszer egy Vadnyugatot. Ráadásul két jelentős szereplő bőrébe bújva olyan remek karakterszínészek alakítását kapjuk, mint Sam Neill és Bryan Brown.

A filmet a Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk.