A nagybetűs Hollywood, ahonnan a blockbusterek előszeretettel lépnek be a világ mozijaiba, hogy szórakoztassák a nézőket, mi több levegyék a lábukról őket, noha ez lenne a cél, de sajnos egyre több esetben csak félsikereket, vagy még azt sem érik el ezek a nagyköltségvetésű mozik. A G.I. Joe 2 éppen egy ilyen félresikerült alkotás.

A Joe-k sikerrel veszik az akadályokat, ám amikor Zartan hatalma az egekbe szökik, akkor az elit osztagnak sem osztanak sok jó lapot. Duke és csapata óriási veszteségekkel néz szemben, és a megmaradt katonáknak kell véghezvinni a lehetetlen, ami nem más, mint a világ pusztulása…

A G.I. Joe folytatását egy félresikerült házibulihoz tudnám hasonlítani, mely úgy kezdőik, hogy... "Channing Tatum és a Szikla a nappaliban, konzolozás közben várják a vendégeket. Az emberek sorra szállingóznak befelé a házba, de többen elkésnek, és vannak olyanok is, akik jelentéktelennek és ismeretlennek tűnnek. Olyan, mintha a ház elé ki lenne téve, hogy „ingyen buli”. No, de nagy nehezen a party beindul, ám a pia hatására sok-sok összetűzés robban ki a vendégek között, ami a tökéletes estét veszélyezteti. De még ezt is átvészelik, hiszen megérkeznek az öregek, Bruce Willis vezetésével, akik nyomban lecsillapítják a kedélyeket és elhintenek néhány poént, hogy javítsák a hangulatot. Ez részben sikerül is, de a balhék ismét kezdenek kibontakozni. A zene túl hangos, a játékpisztolyokkal zavarják a szomszédokat a vendégek, majd a felső tízezres társaság úgy gondolja, hogy itt az ideje „erőt” is fitogtatni. Egyik előveszi a szuper kütyüjét, amire a másik rákontrázik és így megy ez egészen addig, amíg tönkre nem cseszik az egész estét."

No, valahogy így lehetne jellemezni a filmet, aminek se színe, se szaga. Nincs feszültség, nincs szórakoztató hatása, ráadásul végtelenül buta is. The Rock és Willis úgy ahogy elmegy, de a többiek mind gyengék.

A G.I. Joe – Megtorlás a blockbuster filmek hátsó régióját erősíti, melyre csak sajnálni lehet a mozijegy árát. Egyszerűen kevés, és gyenge. 3,5/10

1998-ban a Pixar nem aprózta el a költségvetést, hiszen 120 millió dollárt fektettek az egyik animációs filmjükbe, az Egy bogár életébe. A film természetesen visszahozta az árát, és emellett a kritikusok körében is sikert aratott. A film idén ünnepli a 15. születésnapját, és kijelenthetjük, hogy egyike azon animációs Pixar filmeknek, amik nem kaptak folytatást az évek során, holott a többi alapján ebből is lehetett volna készíteni egy trilógiát minimum. (bár én személy szerint örülök, hogy maradt egy részes, mert így az igazi)

A hangyasziget minden lakója keményen megdolgozik, hogy minden évben sikeresen túlélje a telet, ám egy bizonyos sáskahad megnehezíti a dolgukat, hiszen a begyűjtött élelem nagy részét elviszik magukkal. Az egyik örökmozgó hangya, Fürge megelégeli ezt, és szervezkedni kezd, hogy legyőzzék az ellenséget. El is indul bogárvárosba, hogy hős katonákat szerezzen, ám ő csak cirkuszi bohócokba botlik…

John Lesseter az animációs filmek koronázatlan királya, ugyanis ő az, akinek olyan műremekeket köszönhetünk, mint a Toy Story, Verdák, illetve az Egy bogár élete. A Pixarnak ugyebár ez volt a 2. nagyszabású animációs filmje, így a CGI mai szemmel nézve nem a legjobb, de ha visszagondolunk, hogy a technika hol volt 15 évvel ezelőtt, akkor könnyen rájövünk, hogy itt bizony minőségi munka folyt. Árnyékolások, kidolgozottság sem mutat olyan jól HD-ban, mint egy mostani film, de még így is simán első osztályú a képi világa. A hangyák és a többi bogár, illetve rovarok ábrázolása kimondottan jóra sikeredtek, és amellett, hogy némelyikük kinézete felrúgja a reális képet, (gondolok itt a kék és lila hangyákra) előnyére váltak a filmnek. Belegondolva elég hülyén nézett volna ki, ha vörös vagy fekete hangyák veszik fel a harcot a sáskákkal.

Az Egy bogár élete minden elemében megállja a helyét, ugyanis a forgatókönyv ügyesen ki lett dolgozva, és a 90 perces játékidőhöz képest elég szép számmal jelennek meg benne fordulatok. Emellett a poénok sem maradtak el, és a legtöbbjük a mai napig ütős és jópofa. De, ami a legfontosabb, hogy nem csak a két legfőbb karakterre fókuszálnak, hanem rengeteg kisebb szerephez jutó szereplő is pluszt tud adni az összképhez. No, persze a legjobban Fürge és Szökken az, akik elviszik a hátukon az egész művet, de dicséretes, hogy több másik karakter iránt is szimpátiát mutathatunk ki, és nincsenek elhanyagolva.

No, de térjünk rá egy kicsit a főgonoszra, Szökkenre. Sok film hibája, hogy a legnagyobb ellenfélnek nincs tekintélye, nincs kisugárzása. Lesseter és csapata ezt is megoldották, és egy eszméletlenül jó karaktert írtak a filmhez. Szökken okos, erős, tekintélyes, és nem ismer kegyelmet, emellett a fekete humor sem áll távol tőle. (a szinkron ráadásul nagyon is illett hozzá)

Végül még annyit, hogy a mű 15 év után is felhőtlen szórakozást nyújt a kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Rövid, szórakoztató, zeneileg szintén erős (de ez az összes animációsnál elvárható) és megunhatatlan. A számítógépes animációs filmek egyik alapköve, melyre bátran mondhatjuk, hogy klasszikus. 9/10

(valamiért úgy érzem, hogy a filmben szereplő Szürke gömbászkák szolgáltak alapul a Gruban szereplő Minionok létrehozásában)

Alexander Payne eredetileg Jack Nicholsonnak szánta a főszerepet, de sajnálatos módon Jack visszautasította. Egy morcos öreget kellett volna alakítania. Végül Bruce Dern lett a főszereplő.

A zombik mindig is jó alapanyagként szolgáltak a horrorokhoz, így Lucio Fulci sem hagyhatta ki a karrierjéből a rothadó holtakat. Fulci viszont másként közelítette meg őket (mondhatni csak a zombikra koncentrált, és a film többi elemét a háttérbe szorította), és a célja az volt, hogy elrettentse a nézőket. Többek között ezért is tiltották be Nagy-Britanniában a filmet a 90-es évekig. A Zombi megbotránkoztató, gusztustalan, és egyben zseniális alkotás is.

Dr. Bowles hajója beér New York egyik kikötőjébe, de utasok, és legénység nélkül. A fedélzeten egyetlen egy alak tartózkodik, aki viszont rothadó állapotban van. A partiőrség nem tudja mihez kezdjenek vele, így lelövik. A doktor lánya, Anne, egy újságíró segítségével megpróbál utánajárni a dolgoknak, hogy mégis mi történhetett az apjával. Kihajóznak Matool szigetére, ahol tombol a zombijárvány…

Alapjába véve nem volt érdekfeszítő számomra a film egészen addig, amíg Fulci zombijai el nem lepték a filmvásznat. Ekkor jöttem rá, hogy miért emlegetik a zombi filmek egyik ékköveként ezt az alkotást. Fulci nem csupán egy filmet készített, hanem felvirágoztatta az olasz horror műfajt.

Fulci zombimániája kettéosztotta a filmet. Néhol zseniális, néhol viszont összecsapott, semmitmondó jelenetek következtek. Alapjáraton egy lassú folyású filmről beszélünk, mely sokáig csak sejtet, és kivár, hogy végül ránk zúdítsa a felgyülemlő zombisereget. Ezáltal folyamatosan próbálják fokozni a hangulatot, mely tökéletesen sikerült is volna, ha a forgatókönyv, és a kivitelezés nem lenne ilyen gyenge. Üresjáratokat kapunk, holott a játékidő meglehetősen rövid, így a végeredményt tekintve nem lehetünk teljesen elégedettek.

Ugyanakkor, ha a gyengébb részeket túléljük, akkor találkozhatunk a főszereplőkkel, azaz a zombikkal. Giannetto De Rossi olyan szinten végzett profi munkát, hogy eláll az ember lélegzete, amikor meglátja a vánszorgó élőholtakat, vagy épp azokat, akik a földből másznak elő. Remek munkát végzett Rossi, aki még egy kis adalékot is felhasznált, hogy a látványt még jobban fokozza. Az a kis adalék nem más, mint élő férgek és giliszták voltak. Ezek után mondja azt valaki, hogy nem zseniális…

A témájában előkelő helyet foglal el a Zombi, melyet mindenképp érdemes megtekinteni. Hibái sajnos vannak a filmnek, sőt… több esetben kínos végeredmény született a forgatás alatt, de ennek ellenére is egy jó filmről beszélünk. 7/10

Új plakáttal jelentkeztek Slyék. Úúú, de szigorúak!!!

Baz Luhrmann a pompa és csillogás mestere az idei évben sem hazudtolta meg magát, és DiCaprioval a fedélzetén elkalauzolt bennünket a felső tízezer birodalmába, ahol bizony nincsenek szürke hétköznapok. Vagy talán mégis?

Amerika a lehetőségek hazája, így mindenkinek esélye van beteljesíteni az amerikai álmot, mely a végtelen gazdagságot, és rivaldafényt jelenti. No, persze nem mindenkinek jön össze. Azonban van egy ember, egy bizonyos Mr. Gatsby, akinek sikerült felérnie a csúcsra. Róla annyit lehet tudni, hogy sikeres, gazdag, és minden héten óriási nagy ünnepséget tart a kastélyában, ahol boldog-boldogtalan szórakozhat. De mégis, ki az a Gatsby? Nick Carraway megpróbálja bemutatni nekünk…

Luhrmann a Moulin Rouge-al már bizonyította, hogy ért a csillogáshoz, és ezt a Nagy Gatsbyban is megmutatta. Bevallom őszintén nagyon féltem ettől a filmtől, mert a képi világa valahogy nem jött át elsőre, és ezért sokáig halogattam a megtekintését. Ám eljött az idő, hogy megnézzem, és bizony kellemesen csalódtam benne. A film, mely F. Scott Fitzgerald regényéből készült, első ránézésre egy dupla cukormázas édesség, de amint belekóstolunk, rájövünk, hogy a belsejében valami keserű töltelék van, ami a kezdeti örömünket gyorsan szomorúságba löki át.

A film a forgatókönyvi résznél nem bukott meg sőt, nagyon is jól adagolja nekünk az információkat, aminek az utolsó morzsáit egészen a játékidő végén szórja el. Így mondhatni jól töltötték fel a viszonylag hosszú játékidőt, de ettől függetlenül én indokolatlanul hosszúnak éreztem, és itt-ott lefaragtam volna belőle másodperceket. No, de a lényeg a lényeg, hogy a történet elmesélése rendben van, és az a húzás, hogy Gatsbyt minél tovább tartogatják a legendái árnyékában, az nagyon jól működött.

A Gatsby esetében nem szabad elfeledkeznünk a látványról sem, ami bár rendkívül steril, és giccses, de a történetet nem lehetett másként bemutatni. Ez vagy bejön valakinek, vagy nem. (ugye engem is ez tartott vissza sokáig, de végül megbarátkoztam vele)

De mégis ki az a Gatsby? A legendákkal körülvett milliárdos, akinek az élete és a kifinomult modora olyannyira lenyűgöző, hogy szinte már túl szép, hogy igaz legyen. És amint egyre mélyebbre ásunk az életében úgy jövünk rá, hogy sötét titkok rejtőznek a felszín alatt. Leonardo DiCaprio mint mindig most sem okozott csalódást, és szinte a kisujjából rázta ki ezt az alakítást. A tekintete és a kisugárzása mesterien passzolt a karakteréhez. Ugyanakkor fontos még kiemelni Tobey Maguire-t is, aki szintén jól játszott.

A nagy Gatsby egy jó film, de én személy szerint egyáltalán nem tartom kiemelkedőnek. Ugyanakkor szórakoztató, látványos, és jól összerakott film, amiben kiváló színészek játszanak. 7,5/10

Fekete, műanyag, és persze PG-13-as. Van még remény?

Chris Pine, a USS Enterprise elhagyása után a Földön próbál szerencsét, és harcol a gyilkos vírus ellen, mely leamortizálta az egész bolygót. A Pastor tesók egy világvége filmet készítettek a 2009-es évben, ami elcsépelt ötletekkel van teli, de ennek ellenére is bőven jó az egyszeri kikapcsolódásra.

Világméretű járvány következtében az emberiség nagy része kihalt. A túlélők menedéket próbálnak keresni, ám vigyázniuk kell, mert nagyon könnyen elkaphatják a fertőzést. A hírek szerint a tengerparton van egy kisváros, ahol menedékre lelhetnek, így Brian az öccsével, Dannyvel, illetve két barátjukkal elindulnak, hogy túléljék a járványt…

Pine egy öntörvényű, tuskó, parasztot alakít, akit csak utálni lehet. Ugyanakkor érthető a viselkedése, mert ez az egyetlen módja annak, hogy túléld az ilyen méretű katasztrófát. Nem szabad érzelgősködni, nem szabad, hogy a szívünk vezéreljen, mert különben könnyen ráfázhatunk.

A világvége filmeket általában szeretik az emberek, ráadásul könnyű is elkészíteni őket. Gondoljunk csak bele, ha egy járványos filmet készítünk, akkor nem kell mást csinálni, mint kevés emberrel dolgozni, hogy szemléltessük az emberiség bukását, valamint néhány esetben kisminkelni a hullákat, hogy látszódjon a végkifejlet. CGI mondhatni nem is kell. A másik lehetőség, hogy kevés helyszínnel dolgozunk, ami annyit jelent, hogy 4-5 embert bezárunk egy helyre, például egy pincébe, ahol megpróbálnak túlélni. Lényeg, hogy említsük meg a kinti dolgokat. (atomháború, járvány, megszállás, stb)

A Víruscsapda alapjáraton semmiben nem nyújt kiemelkedőt, de nem is hiszem, hogy ezt el kéne várni tőle. Tucatalkotás, amiben az a pozitívum, hogy nem húzza az agyunkat, nem lassú, nem unalmas, hanem pörgős, és rövid. Így úgy gondolom, hogy a gyengébb filmek is jobb képet tudnak magukról festeni, és könnyebben ülünk le megnézni őket, mintha az a látvány fogadna minket, hogy a játékidő 130 perc. Ekkor a hibák sokkal nagyobbá válhatnak, és nem is biztos, hogy végignézzük az adott filmet.

A legszembetűnőbb hibái a filmnek, hogy néhol túlságosan is hülyének néz minket, illetve a karakterek buta lépéseket tesznek, amik nem szórakoztatóak, nem fokozzák a feszültséget, hanem rontják az összképet. A Víruscsapda minden tekintetben közepes, így a pontszáma is 5/10.