Néhány évvel ezelőtt, Don Mancini és David Kirschner elárulták, hogy szeretnének rebootolni a Chucky franchiset. Szerintük azért nem érdemes folytatást készíteni, mert ennyi év után kijár már a rajongóknak újra egy félelmetes Chucky, aki ismét elhozza az igazi horrort, és mellőzi a poénokat. Végül kiderült, hogy mégis folytatás lesz, így segget csináltak a szájukból, mert a végeredményt látva, azt hozták el nekünk Manciniék, amit nem akartak.

Egy rejtélyes csomag érkezése után, Nica anyja váratlanul meghal. A gyászoló lányhoz betoppannak a rokonok, hogy megbeszéljenek egy s mást, ám a doboz tartalma - ami nem más, mint egy baba – életre kel és elkezdi gyűjteni az áldozatait…

1988-ban Tom Holland és Don Mancini létrehozták az első Gyerekjáték filmet, mely első ízben nem aratott osztatlan sikert, de a későbbiek során klasszikussá vált a horror rajongók körében. A gyilkos baba 25 évvel az első film után visszatért, hogy ismét megmártsa a kését néhány testben, ám az áttörés ismét elmaradt, és a Chucky átka, csakúgy, mint a többi része, el fog veszni a gyenge folytatások sűrűjében. Mancini először ott rontotta el, hogy folytatást készített (az utolsó két résznek, a Chucky menyasszonyának és a Chucky ivadékának a történéseit semmibe vette), valamint ott, hogy ő ült a rendezi székben. Ha igazán nagyot szeretett volna robbantani, akkor felkéri James Want, hogy rendezze meg neki az új Chucky epizódot. Szerintem Wan jelenleg az egyetlen horror rendező, aki képes lenne kihozni a maximumot a karakterből, és egy remek iparosmunkát átadni a rajongóknak. De sajna nem így lett.

A Chucky átka minden téren megbukott. A direktor létrehozott egy kliséhalmazt, ami nem működik. A forgatókönyv adott volt hozzá, és azzal különösebb bajom nem is volt, mert feleslegesnek érzem, hogy túlcsavarják az egészet. Chucky jött, Chucky ölt… ennyi. DE, az már nem elfogadható, hogy mindezt úgy tette, hogy a nézőben semmiféle hatást nem ért el. A film se nem ijesztő, se nem brutális, a feszültség nélkülözésén már meg sem lepődtem, mert ez divat lett manapság. Rengeteg lelketlen, bugyuta folytatást készítenek a horrorokhoz, amik már a félelmetes jelző helyett röhejest kapnak.

A filmmel kapcsolatban viszont van némi pozitívum is, ami Chucky karakteréhez köthető. A gyenge kivitelezés ellenére is akadt néhány pillanata a filmnek, amiben volt fantázia. Chucky az ártatlanság és a kegyetlenség megtestesítője, és ez akárhogy is nézem egy félelmetes tulajdonság, és elengedhetetlen egy sorozatgyilkos személyiségjegyeiből. Ebből lehetne építkezni, de ehhez sok idő, és gondos munka kell, hogy valaki kihozza azt a karakterből, amit megérdemelne.

Nagyon remélem, hogy néhány év múlva Chucky megkapja a hozzá méltó filmet, és majd arról beszélhetünk, hogy igen, Chucky visszatért! Jelenleg ezt nem mondhatjuk, mert ezek csak felbukkanások, de nem maradandó. Kevés… 3,5/10

Knoxville kidőlt!

Az év vígjátéka? Könnyen meglehet, bár azért a Simon Pegg nevével fémjelzett The World’s End-et még megvárom, de annyi biztos, hogy Seth Rogenék olyat hoztak el nekünk, amire már sokan vártunk, és ami már hiányzott a vígjáték műfajnak. Ez igazi egyedi film, mely végtelenül poénos, ugyanakkor nem a jól megszokott sablont követi, valamint nem Adam Sandler a főszereplője.

Jay Baruchel ellátogat Seth Rogenhez, hogy együtt töltsenek néhány fergeteges napot. Pár órás szórakozás és jónéhány szál spangli után Rogen úgy dönt, hogy ideje lenne elindulni James Franco házavató bulijára. A filmsztárok ekkor még nem is sejtik, hogy a világvége rövidesen megérkezik. Rengeteg halott, és megannyi magára maradt ember várja a halált, mely már az ajtón kopogtat…

Most komolyan… egy film, melyben a filmsztárok saját magukat alakítják? Igen! Seth Rogen és Evan Goldberg első filmjükkel igencsak magasra tették a lécet, mert az Itt a végéről még sokat fognak beszélni az emberek. Végre kaptunk egy olyan vígjátékot, melynek a poénjain nem kínunkban, hanem örömünkben kacarászunk, és tényleg úgy kelünk fel a képernyő elől, hogy elismerően csettintünk. No, persze nem szeretném a végtelenségig magasztalni a filmet, de az utóbbi évek silány vígjáték felhozatala után nem tudok mit tenni. Már-már ott tartottam, hogy feladom a műfajt, mert semmi örömöt nem lelek benne, erre tessék.

Az Itt a vége nem egy agyatlan ökörködés, mert sok komolyabb témát is feszeget - gondolok itt a barátság fontosságára, a bizalomra, az embertársaink megsegítésére – hanem egy olyan film, mely a fontos dolgokat poénosan, viccesen meséli el, de amint az összképre tekintünk, egyből rájövünk, hogy igen, itt fontos dolgokról is szó esett, de a komolyság nem ment a humor rovására.

A másik része, hogy a színészek úgy viselkednek egymással, mint bármelyikünk a haverjainkkal. Szájkaratéznak, röhögnek, buliznak, és piálnak, (és egymás filmjeire utalgatnak). Ugyanakkor feltehetjük a kérdést, hogy vajon Hollywood sztárjai mihez kezdenek, ha beüt a világvége? A válasz egyszerű: Összeszarják magukat (mégis mi mást tennének, ők is emberek).

Rogen és Goldberg ügyelt rá, hogy a poénok ne csak és kizárólag erőltetettek legyenek. A többségük ártatlan párbeszédekből, mondhatni természetes dolgokból alakultak ki, és bizony ezek ütöttek a legnagyobbat. Nagyon ügyesen és szórakoztatóan rakosgatták el a játékidőben a vicceket, és emiatt lesz végül egy nagyszerű film. A film végét sokan giccsesnek és erőltetettnek találják majd, de véleményem szerint pont ez tette fel az „i”-re a pontot.

Nem is szaporítom tovább a szót, a filmet látni kell, és a sztárkavalkád garancia a sikerre. 8,5/10

A nagybetűs Hollywood, ahonnan a blockbusterek előszeretettel lépnek be a világ mozijaiba, hogy szórakoztassák a nézőket, mi több levegyék a lábukról őket, noha ez lenne a cél, de sajnos egyre több esetben csak félsikereket, vagy még azt sem érik el ezek a nagyköltségvetésű mozik. A G.I. Joe 2 éppen egy ilyen félresikerült alkotás.

A Joe-k sikerrel veszik az akadályokat, ám amikor Zartan hatalma az egekbe szökik, akkor az elit osztagnak sem osztanak sok jó lapot. Duke és csapata óriási veszteségekkel néz szemben, és a megmaradt katonáknak kell véghezvinni a lehetetlen, ami nem más, mint a világ pusztulása…

A G.I. Joe folytatását egy félresikerült házibulihoz tudnám hasonlítani, mely úgy kezdőik, hogy... "Channing Tatum és a Szikla a nappaliban, konzolozás közben várják a vendégeket. Az emberek sorra szállingóznak befelé a házba, de többen elkésnek, és vannak olyanok is, akik jelentéktelennek és ismeretlennek tűnnek. Olyan, mintha a ház elé ki lenne téve, hogy „ingyen buli”. No, de nagy nehezen a party beindul, ám a pia hatására sok-sok összetűzés robban ki a vendégek között, ami a tökéletes estét veszélyezteti. De még ezt is átvészelik, hiszen megérkeznek az öregek, Bruce Willis vezetésével, akik nyomban lecsillapítják a kedélyeket és elhintenek néhány poént, hogy javítsák a hangulatot. Ez részben sikerül is, de a balhék ismét kezdenek kibontakozni. A zene túl hangos, a játékpisztolyokkal zavarják a szomszédokat a vendégek, majd a felső tízezres társaság úgy gondolja, hogy itt az ideje „erőt” is fitogtatni. Egyik előveszi a szuper kütyüjét, amire a másik rákontrázik és így megy ez egészen addig, amíg tönkre nem cseszik az egész estét."

No, valahogy így lehetne jellemezni a filmet, aminek se színe, se szaga. Nincs feszültség, nincs szórakoztató hatása, ráadásul végtelenül buta is. The Rock és Willis úgy ahogy elmegy, de a többiek mind gyengék.

A G.I. Joe – Megtorlás a blockbuster filmek hátsó régióját erősíti, melyre csak sajnálni lehet a mozijegy árát. Egyszerűen kevés, és gyenge. 3,5/10

1998-ban a Pixar nem aprózta el a költségvetést, hiszen 120 millió dollárt fektettek az egyik animációs filmjükbe, az Egy bogár életébe. A film természetesen visszahozta az árát, és emellett a kritikusok körében is sikert aratott. A film idén ünnepli a 15. születésnapját, és kijelenthetjük, hogy egyike azon animációs Pixar filmeknek, amik nem kaptak folytatást az évek során, holott a többi alapján ebből is lehetett volna készíteni egy trilógiát minimum. (bár én személy szerint örülök, hogy maradt egy részes, mert így az igazi)

A hangyasziget minden lakója keményen megdolgozik, hogy minden évben sikeresen túlélje a telet, ám egy bizonyos sáskahad megnehezíti a dolgukat, hiszen a begyűjtött élelem nagy részét elviszik magukkal. Az egyik örökmozgó hangya, Fürge megelégeli ezt, és szervezkedni kezd, hogy legyőzzék az ellenséget. El is indul bogárvárosba, hogy hős katonákat szerezzen, ám ő csak cirkuszi bohócokba botlik…

John Lesseter az animációs filmek koronázatlan királya, ugyanis ő az, akinek olyan műremekeket köszönhetünk, mint a Toy Story, Verdák, illetve az Egy bogár élete. A Pixarnak ugyebár ez volt a 2. nagyszabású animációs filmje, így a CGI mai szemmel nézve nem a legjobb, de ha visszagondolunk, hogy a technika hol volt 15 évvel ezelőtt, akkor könnyen rájövünk, hogy itt bizony minőségi munka folyt. Árnyékolások, kidolgozottság sem mutat olyan jól HD-ban, mint egy mostani film, de még így is simán első osztályú a képi világa. A hangyák és a többi bogár, illetve rovarok ábrázolása kimondottan jóra sikeredtek, és amellett, hogy némelyikük kinézete felrúgja a reális képet, (gondolok itt a kék és lila hangyákra) előnyére váltak a filmnek. Belegondolva elég hülyén nézett volna ki, ha vörös vagy fekete hangyák veszik fel a harcot a sáskákkal.

Az Egy bogár élete minden elemében megállja a helyét, ugyanis a forgatókönyv ügyesen ki lett dolgozva, és a 90 perces játékidőhöz képest elég szép számmal jelennek meg benne fordulatok. Emellett a poénok sem maradtak el, és a legtöbbjük a mai napig ütős és jópofa. De, ami a legfontosabb, hogy nem csak a két legfőbb karakterre fókuszálnak, hanem rengeteg kisebb szerephez jutó szereplő is pluszt tud adni az összképhez. No, persze a legjobban Fürge és Szökken az, akik elviszik a hátukon az egész művet, de dicséretes, hogy több másik karakter iránt is szimpátiát mutathatunk ki, és nincsenek elhanyagolva.

No, de térjünk rá egy kicsit a főgonoszra, Szökkenre. Sok film hibája, hogy a legnagyobb ellenfélnek nincs tekintélye, nincs kisugárzása. Lesseter és csapata ezt is megoldották, és egy eszméletlenül jó karaktert írtak a filmhez. Szökken okos, erős, tekintélyes, és nem ismer kegyelmet, emellett a fekete humor sem áll távol tőle. (a szinkron ráadásul nagyon is illett hozzá)

Végül még annyit, hogy a mű 15 év után is felhőtlen szórakozást nyújt a kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Rövid, szórakoztató, zeneileg szintén erős (de ez az összes animációsnál elvárható) és megunhatatlan. A számítógépes animációs filmek egyik alapköve, melyre bátran mondhatjuk, hogy klasszikus. 9/10

(valamiért úgy érzem, hogy a filmben szereplő Szürke gömbászkák szolgáltak alapul a Gruban szereplő Minionok létrehozásában)

Alexander Payne eredetileg Jack Nicholsonnak szánta a főszerepet, de sajnálatos módon Jack visszautasította. Egy morcos öreget kellett volna alakítania. Végül Bruce Dern lett a főszereplő.

A zombik mindig is jó alapanyagként szolgáltak a horrorokhoz, így Lucio Fulci sem hagyhatta ki a karrierjéből a rothadó holtakat. Fulci viszont másként közelítette meg őket (mondhatni csak a zombikra koncentrált, és a film többi elemét a háttérbe szorította), és a célja az volt, hogy elrettentse a nézőket. Többek között ezért is tiltották be Nagy-Britanniában a filmet a 90-es évekig. A Zombi megbotránkoztató, gusztustalan, és egyben zseniális alkotás is.

Dr. Bowles hajója beér New York egyik kikötőjébe, de utasok, és legénység nélkül. A fedélzeten egyetlen egy alak tartózkodik, aki viszont rothadó állapotban van. A partiőrség nem tudja mihez kezdjenek vele, így lelövik. A doktor lánya, Anne, egy újságíró segítségével megpróbál utánajárni a dolgoknak, hogy mégis mi történhetett az apjával. Kihajóznak Matool szigetére, ahol tombol a zombijárvány…

Alapjába véve nem volt érdekfeszítő számomra a film egészen addig, amíg Fulci zombijai el nem lepték a filmvásznat. Ekkor jöttem rá, hogy miért emlegetik a zombi filmek egyik ékköveként ezt az alkotást. Fulci nem csupán egy filmet készített, hanem felvirágoztatta az olasz horror műfajt.

Fulci zombimániája kettéosztotta a filmet. Néhol zseniális, néhol viszont összecsapott, semmitmondó jelenetek következtek. Alapjáraton egy lassú folyású filmről beszélünk, mely sokáig csak sejtet, és kivár, hogy végül ránk zúdítsa a felgyülemlő zombisereget. Ezáltal folyamatosan próbálják fokozni a hangulatot, mely tökéletesen sikerült is volna, ha a forgatókönyv, és a kivitelezés nem lenne ilyen gyenge. Üresjáratokat kapunk, holott a játékidő meglehetősen rövid, így a végeredményt tekintve nem lehetünk teljesen elégedettek.

Ugyanakkor, ha a gyengébb részeket túléljük, akkor találkozhatunk a főszereplőkkel, azaz a zombikkal. Giannetto De Rossi olyan szinten végzett profi munkát, hogy eláll az ember lélegzete, amikor meglátja a vánszorgó élőholtakat, vagy épp azokat, akik a földből másznak elő. Remek munkát végzett Rossi, aki még egy kis adalékot is felhasznált, hogy a látványt még jobban fokozza. Az a kis adalék nem más, mint élő férgek és giliszták voltak. Ezek után mondja azt valaki, hogy nem zseniális…

A témájában előkelő helyet foglal el a Zombi, melyet mindenképp érdemes megtekinteni. Hibái sajnos vannak a filmnek, sőt… több esetben kínos végeredmény született a forgatás alatt, de ennek ellenére is egy jó filmről beszélünk. 7/10