Van Damme többnyire már egy megkeseredett öreget játszik a filmjeiben, ám én még mindig várok egy nagyobb visszatérést az öregtől. Noha az új Kickboxer filmjei teljesen jóra sikeredtek, az rá épülő sztorikkal igencsak hadilábon állunk. Pedig teljesen egyértelmű a probléma. Miért kell ennyire komolyan venni?

A nyári mozizás potenciális messiása magyar nyelven sem hajlandó leleplezni a harmadik világháború casus bellijét, és ez így van jól. Közben az HBO is prezentálta, mely sorozatáért érdemes túlélni a nyarat, de a lefújt cannes-i filmfesztivál ígéretesebb címei is előzetest mutattak. Erre tessék.

Freddy Krueger a Rémálom az Elm utcában-filmek gonosza, az álmok mestere, a horrorfilmek egyik, ha nem a legnagyobb karaktere. Mindenki ismeri, még az is, aki egy percet nem látott az alkotásokból, de a barna kalapot, a zöld-piros pulóvert vagy a pengékkel felturbózott kesztyűt álomból felébredve, gondolkodás nélkül is összepárosítja. Wes Craven a 80-as évek közepén, 1984-ben nem csak egy átlagos horrorfilmet forgatott le, hanem megalkotta a zsáner egyik ékkövét. A film azóta franchise, Robert Englund halhatatlan legenda, Freddy pedig popkult ikon lett, aki játékok, képregények és további horrorfilmek keretei között mutatta meg, hogy miért is az, aki.

Ezúttal górcső alá vesszük az összes eddig elkészül epizódot, beleértve a széria 7 részét, a Péntek 13-as crossovert és a mindmáig egyetlen létező remake verziót.

Jeffrey Epstein élete és halála eklatáns példája annak, mennyire gyökeresen rohadt és korrupt a szabadság hazájának kikiáltott Amerikai Egyesült Államok igazságügye. Az a nárcisztikus szociopata, akinek már régóta börtönben lett volna a helye, évtizedeken át szabadon hódolhatott deviáns vágyainak, a társadalom elitjének nemhogy megtűrt, hanem ünnepelt tagjaként. Kapcsolati tőkéjét és vagyonát felhasználva elkerülte az igazságszolgáltatás vasöklét, amely más esetben igazán nem szégyell akár szó szerint nyakára térdelni a vélt bűnelkövetőknek. A dollármilliomos érinthetetlenként tette tönkre kiskorú lányok tucatjainak életét, miközben bejárása volt a legfelső tudományos, politikai és gazdasági körökbe. Ez az ember áll a Netflix legújabb dokumentumsorozatának célkeresztjében. 

Amerika nehéz, de fontos időkön megy keresztül. Emiatt Hollywood is kicsit visszafogta a marketinget, bár így is kaptunk két borongós ízelítőt a Netflix európai produkcióiból, meg a Tenetből is egy új... mondatot. Sőt, mutatunk olyan előzetest, amiből még film sem lesz. Ez ám a felhozatal!

Kísérleti patkányként a blogszférába küldjük eme korábban már bevetett, végül megvetett próbálkozásunkat, melyben pár száz karakterbe sűrítve végigsummázzuk az elmúlt naptári hét legfontosabb előzeteseit, rövid kedvcsinálóit, egyszóval (igazából kettővel) mozgóképes ízelítőit. Hát ízlelgessétek, ezek érkeztek az elmúlt hét napban.

Klasszikus értelemben vett sportfilmekben nem dúskálunk mostanában, az utóbbi hónapokban ráadásul az otthoni meccsnézésekből is csak a sör meg a kanapé maradt továbbra is elérhető. Erre a közvetítésre éhes, meccshangulatra vágyó időkre érzett rá az ESPN amerikai televíziós csatorna és a Netflix, amikor júniusról áprilisra mozdította előre a The Last Dance bemutatóját, ami nem csak rendkívül okos húzás volt, de meglehetősen jövedelmező is. Részenként átlagosan 5,6 millió nézővel a Chicago Bulls legsikeresebb évtizedére koncentráló dokumentumsorozat ezelőtt soha nem látott felvételekkel, döbbenetes profizmussal dob vissza minket az NBA azon nosztalgiától sem mentes időszakába, amit azóta a sportújságírásban csak úgy jegyeznek, "a Michael Jordan éra".

...maga esik bele. Az argentin – spanyol koprodukció lényegében ezt a magyar közmondást próbálja meg film formájába önteni, megfűszerezve egy Buenos Aires-i helyszínnel, két szereplővel és egy kocsival.