Minden bizonnyal sok ember fejében megfordult már, hogy mi lenne ha… A kedvenc rendezője, a kedvenc könyvét filmesítené meg, a kedvenc színésze, a kedvenc játék-adaptációjában szerepelne, stb, stb. Sajnos beleszólásunk nincsen az ilyen dolgokba, nem mondhatjuk meg a székünkből felpattanva a Warner Bros-nak, hogy „Figyu már, van egy fasza ötletem, meg kéne filmesíteni.” Azonban a gondolattal eljátszhatunk, beszélhetünk róla, esetleg írhatunk egy saját forgatókönyvet a kitalált koncepcióból.

A saját terveim a következőek, melyek úgy gondolom még sikeresek is lehetnének, természetesen csak abban az esetben, ha a megfelelő odafigyeléssel lennének elkészítve. A Büdzsé határtalan, a rendezők adottak, nézzük is hát, hogy melyik 5 filmnek kéne megjelennie a következő években.

You have been watched

Az Ubi Soft nevét senkinek nem kell bemutatnom. Elég, ha csak a kedvenc szériámat, a Prince of Persia The Sands of Time trilógiát említem, de szerintem az Assassin’s Creed sorozat, valamint a Far Cry 2-3 is ismerősen cseng sok játékkedvelőnek. Ebbe a sorba állt be idén az új üdvöske, a Watch_Dogs, melyről először a 2012-es E3-as show-on hallhattunk mégpedig úgy, hogy addig még csak a létezéséről sem tudott a világ, szóval az Ubis arcok elég keményen megleptek mindenkit, és a bemutatott demo gameplaytől pedig az állunk leszakadt, és olyan hangerővel csattant a padlón, hogy napokig hallgathattuk a szomszédok sóhajait miatta. Bátran kijelenthető tehát, hogy a Watch_Dogs a játékos társadalom egyik, ha nem a legjobban várt címévé lépett elő. A megjelenésre pedig vészesen közeledett, hiszen folyamatosan jöttek a képek, az újabb videók és trailerek, ám aztán mégsem akart megjelenni, sőt. A tavalyi novemberre kitűzött megjelenést határozatlan időre elhalasztották mondván, még nincsenek kész…de sokan persze annak tudták be a halasztást, hogy az Ubi nem akarta egyszerre megjelentetni a GTA V. részével, ami egyébként teljes mértékben érthető, mert hiába vált az egyik legjobban várt címmé a Watch_Dogs, a GTA azért még is csak GTA.

Ám a „meghatározhatatlan időre” státusz hamar semmivé foszlott, és májust tűzték ki megjelenés a dátumának, amit ezúttal tartani is tudtak, és nem került sor újabb tologatásra. Ha az elején azt mondtam, hogy az Ubi Soft-ot senkinek nem kell bemutatnom, akkor szerintem azzal sem mondok újat nektek ha leírom, hogy a játék hihetetlen nagy fika áradattal kezdte meg az úját, és olyan szinten kapott hideget és meleget, hogy azt tanítani kéne. Voltak olyan vérpistikék, akik amiatt szarozták le, hogy nem úgy néz ki a játék, mint azon a bizonyos E3-as videón…ami igaz is, hiszen az Ubi Soft kikapcsolt benne bizonyos funkciókat mondván, ezek hosszabb távon stabilizálatlanságot okozhatnak a játék teljesítményében. Természetesen moderek szépen kiadtak egy mod-ot, ami visszakapcsolja ezeket a funkciókat, és ezzel már úgy néz ki a játék, ahogy megálmodták nekünk. Döntse el mindenki maga, hogy megéri e felrakni, én nem próbáltam meg, mert nálam nem a grafika számít, hanem ezerszer inkább a játékmenet és a történet. De erről picit később. Mások azért fikázták, mert hamar unalmassá és önismétlően monotonná válik a játékmenet, ami szintén érthető, de ettől még temetni nem kell a szériát. Emlékezzünk csak arra, hogy annak idején az Assassin’s Creed első része is hasonló cipőben járt, és pár óra után az is egy önismétlő, unalmas játékká vált, de a későbbi részekben kijavították a hibákat, és minden egyes részben tudtak újítani, ami odáig vezetett, hogy idén már a he7edik része fog megjelenni a sorozatnak, Assassin’s Creed Unity címen. És akkor még a különféle kézi konzolos változatokról nem is beszéltem.

Már a Góóól 2 is több sebből vérzett, de néhány fejes úgy gondolta, hogy illene egy harmadik epizódot is csinálni, hátha visszatér a széria a helyes útra. Hát mondanom sem kell nem tért vissza, sőt… olyan mélységekbe taszították az egykoron még egész szép fényben pompázó Góóól! produkciót, hogy a rajongók legrémisztőbb rémálmaiban sem esett volna meg ilyen csúfság Santiagoval és az Ő történetével.

Santiago miután megjárta a Newcastle Unitedet, illetve a Real Madridot, kénytelen a mexikói válogatottban is teljesíteni, hiszen a hazája csapatával a 2006-os VB-re készülnek. Minden focista leghőbb vágya, hogy a nemzeti válogatottat képviselje egy világeseményen, így minden tőlük telhetőt megtesznek a siker érdekében…

…legalábbis erről kéne szólnia a filmnek, ám ehelyett kaptunk egy adag ***-t. Foci alig van benne, és az a kevés is rettentően bénán van kivitelezve. Santi és a barátai idiótábbnál idiótább dolgokat művelnek, és a katasztrofális történet csak hab a tortán. Fel is lehet tenni a kérdést, hogy erre vajon mi szükség volt? Ebben látott valaki pénzt? Andrew Morahan nem tudom mit akart elérni ezzel, de annyi biztos, hogy a filmjét senki nem fogja dicsérni.

Amikor az ember azt látja, hogy a Real Madridban játszó focisták egy Ladával száguldoznak Románia kráterekkel díszített utcáin, akkor kicsit átgondolja, hogy mit is néz. Az még hagyján, hogy a foci alig létezik a filmben, de hogy mi értelme volt végig drámázni a játékidőt, illetve mi szükség volt a dedós poénokra, arra már szerintem senki nem tudja a választ.

Nem is nagyon szeretném tovább szaporítani a szót, mert a Góóól 3 nem érdemli meg. Az egész film olyan rosszul lett kivitelezve, mint David Beckham 11-ese a 2004-es EB-n. Ugyebár azt a labdát még a mai napig nem találták meg. 2/10

Santiago Muñez sikertörténete tovább folytatódott, a rendezés jogát pedig az a Jaume Collet-Serra kapta meg, aki többek között olyan filmeket rendezett, mint a Viasztestek, az Ismeretlen férfi, az Árva, valamint az idei Non-Stop című film. Tehát egy viszonylag jó munkát végző direktorról van szó, aki a Góóól első részes sikerét próbálta meg még nagyobbá tenni, de végül belebukott.

A Newcastleben nyújtott kimagasló teljesítménye miatt a világ legnagyobb klubja, a Real Madrid kezdett el érdeklődni a fiatal Santiago iránt, aki a legmerészebb álmában sem merte elképzelni, hogy egy olyan csapatban rúghatja majd a bőrt, amelyikben Beckham, Zidane, Raúl, Casillas vagy Ramos szerepel. A lehetőséget természetesen nem szeretné elszalasztani, így szinte mindent feláldoz annak érdekében, hogy Spanyolországba szerződhessen. Azonban, mint kiderül, ott sem minden arany, ami fénylik…

Mint Real Madrid szurkoló, tetszett a film, hiszen a Real Madrid került a középpontba, ráadásul egy rakás játékos is tiszteletét tette a filmben. Igen még a jó öreg Gravesen is! De önmagában, egy olyan nézőnek, aki nem Real Madrid szurkoló, már nem hiszem, hogy bejönne a Góóól 2. Egyrészt Jaume Collet belesett abba a hibába, amibe a legtöbb folytatást készítő rendező, azaz többet, nagyobbat, és súlyosabbat akart rendezni. Ezzel alapjáraton nincsen gond, mert csak úgy lehet nagyot alkotni, ha kockáztatsz, de ha kockáztatsz is, akkor ne az ezerszer feltűnő hibákat vedd alapul. Teljesen felesleges volt úgy beállítani a Góóól 2-t, mintha ez lenne az év drámája. A sport a háttérbe szorult, és már nem azt a Muñezt kaptuk meg, aki él-hal a futballért, hanem egy tejesen leamortizált, lelkileg megviselt fiút. Emiatt az egész film hatásvadász lett – jó, oké… az egész széria az, de… - és sportfilm helyett egy karakterdrámát láthattunk a képernyőn. Persze abból is a gyengébb kiadást.

Igazság szerint kár érte, mert az első rész rendkívül szórakoztató volt, de amíg ott a működött a komplett film, addig itt már semmi nem akart a régi fényében pompázni. A forgatókönyv összecsapott volt, holott egy több szálon futó, sok-sok érdekességet felmutató történetnél azért illene kicsit odafigyelni rá, hogy működjön az egész a vásznon. No, mindegy, azért Kuno Becker hozta ismét a karaktert, Gavin Harris irritáló angol személye pedig sokkal szimpatikusabb lett ebben a részben.

Összességében tehát a folytatás még vállalható, Real Madrid szurkolóknak mindenképpen, de az egész Góóól storyt az első résznél le kellett volna zárni. Mindenesetre jó volt látni a BL döntőt, és a végkifejletet. Hala Madrid! 6/10

Javában tart a 2014-es brazíliai futball világbajnokság, ahol meglehetősen gólgazdag meccseket láthatnak a szurkolók. A VB varázsa, és a futball iránti rajongásomnak hála, úgy gondoltam, hogy illene néhány focis filmről is írni a blogon, hiszen mégiscsak aktuális a téma. Az 1995-ös Dredd bíró rendezőjének, Danny Cannonnak az utolsó, moziba szánt játékfilmje kerül terítékre, melyben a fiatal Santiago Muñez karrierjének a kezdeti szakaszát követhetjük végig.

A fiatal Santiago él-hal a futballért. A szabadidejében folyamatosan a bőrt rúgja, ám szegény, mexikói bevándorlóként esélyt sem lát arra, hogy valaha is profi futballista legyen. Egy nap azonban, az egyik focimeccsén felfigyel rá egy volt menedzser, aki meglát valami különlegeset a fiúban. A férfi gyorsan telefont is ragad, hogy minél előbb sikerüljön Santiagot Európába csalnia, ahol aztán lehetősége nyílhat bebizonyítani, hogy megérett a profi futballra. Az első állomás a népszerű angol klub, a Newcastle United lehet…

Ha könnyed, szórakoztató focis filmet akarsz nézni, akkor Danny Cannon filmjét vedd szemügyre, mert a Góóólban megvan minden ahhoz, hogy jól szórakozz. A történet nem mutat újat, sőt a lehető legtöbbször vászonra vitt storyt tárja a nagyérdemű elé, amikor is a szegénysorból származó fiatal, ám rendkívül tehetséges gyerek egy véletlen folytán felkelti valakinek a figyelmét, akinek a segítségével aztán bekerül a rivaldafénybe. Természetesen vannak benne sablonos drámázások, meg padlóra kerülések is, de Muñez kalandja során ezek egyáltalán nem bántják a szemünket. Egy pörgős, cseppet sem unalmas filmről beszélünk, amiben igazi futballcsapatok, igazi nagy sztárjai is feltűnnek. Olyanokra gondolok itt, mint David Beckham, Zidane, Raúl, vagy Alan Shearer.

A Góóól nem akar több lenni, mint egy sima szombat esti szórakozás. Cannon nulla kockázattal dolgozott, csak és kizárólag sablonokat használt, amik mellé jól bevált hatásvadász elemeket kapcsolt. Természetesen ez lehet, hogy valakinek nem jön be, de úgy gondolom, hogy a film a futballszeretőknek könnyen nyújthat remek élményt, hiszen foci van benne dögivel.

A főszerepben játszó Kuno Becker ráadásul eléggé jól hozza a karakterét, ami miatt könnyen szerethetővé válik. Alessandro Nivola, Gavin Harris szerepében viszont pont az ellentéte. Egy idegesítő, túlsztárolt angol, aki valahogy mindig odapiszkít a képernyőre, és még véletlenül sem hagy minket nyugodtan szórakozni.

A Góóól már évekkel ezelőtt, az első megtekintésnél meglepett, de a pozitív vélemény az évek múltán, az újrázás után sem módosult, mert még mindig évezhető volt. Aki nem vár el nagy dolgokat, csak szeretne egy pörgős, könnyed focis filmet nézni, annak mindenképpen ajánlom a filmet. 7/10

Az NBC októberben tűzi műsorra a legújabb démonvadászos sorozatot, a Constantine-t. John kalandjait a DC/Vertigo által kiadott Hellblazer képregényekből, valamint a 2005-ös Keanu Reeves főszereplésével készült mozifilmből ismerhetjük. A tendencia tehát folytatódik, és egyre több DC Comics adaptációval találkozhatunk majd a televíziók képernyőjén. A legnagyobb kérdés már csak az, hogy melyik, milyen minőségben fogja tálalni a főhős kalandjait.

John végzett a gonosszal, és visszavonul egy szanatóriumba. Ám hamarosan újra hadba kell állnia, hiszen a legjobb barátjának lányát démoni erők fenyegetik, és csak John képes megmenteni Őt a haláltól…

Úgy gondolom, hogy az elmúlt években az Odaát, mondhatni egyeduralkodó volt a minőségi okkult tudományos horror sorozatok terén, de a jövőben a Constantine képes lehet felnőni mellé. Persze hosszú az út a sikerig, de ott van a fantázia, és a potenciál a sorozatban, mert látva a pilot epizódot, a színészekkel, a hangulattal, és a látvánnyal sem lesz különösebb gond. Apropó színészek… Matt Ryan-t már egy korábbi cikkben is dicsértem, de most végre egy teljes rész keretein belül is látni lehetett, hogy mennyire zseniális választás volt John Constantine szerepére. Ugyanakkor az NBC elkövetett egy hibát is vele kapcsolatban, mert Matt karakterét, mondhatni kifilézték, ugyanis NEM FOG cigizni! Sajnálatos módon egy országos csatornán nem tehetik meg, hogy „reklámozzák” a káros szenvedélyeket, így ezt a kis „apróságot” ki kellett írni a sorozatból. Tény, utalásokat tettek rá, hogy dohányzik, de ez édes kevés, hiszen John Constantine-t úgy látni, hogy nem lóg ki a szájából a cigaretta... hát nem tudom, hogy ez mennyire fog ez tetszeni a rajongóknak, de ez a húzás valószínűleg mindig hibaként lesz emlegetve a sorozatnál. Még akkor is, ha elsöprő sikert arat a nézők körében.

Maga a pilot epizód egészen hangulatos volt, néhol már kifejezetten horrorisztikus pillanatok láttak napvilágot, amiből arra következtethetünk, hogy lesznek szép pillanatai a sorozatnak. (Természetesen az lenne a legjobb, ha nem csak pillanatokról beszélhetnénk majd az évadkritikában) Emellett külön megdicsérném a számítógépes trükköket is, mert ahhoz képest, hogy ez „csak” egy sorozat, kifejezetten tetszetős dolgokat műveltek le benne.

Összességében a Constantine pilot része nem volt annyira pörgős, mint mondjuk a Flash első része, de úgy gondolom, hogy 4-5 rész után már messzemenő következtetéseket vonhatunk le majd a sorozatról. Mindenesetre  úgy gondolom, hogy megérdemli az esélyt, már csak a főhős miatt is! 

Superman legyőzhetetlen, és ez az egyik ok, amiért sokan nem szeretik a kék ruhás, vörös köpenyes földönkívülit. Tény, hogy tényleg nagyon kevés dolog tud neki ártani, és sokszor tényleg unalmas, hogy mindig a zöld kaviccsal próbálják meg legyőzni, de ha egy kicsit is jobban belemélyülünk Superman történetébe, akkor láthatjuk, hogy bizony létezik olyan ellenfél, aki fegyverek és kövek nélkül is kárt tud tenni az Acélemberben. Igen, Doomsdayről beszélek!

Lex Luthor tudósai egy kutatás során egy földönkívüli űrhajóra bukkannak. A vizsgálódás során azonban megsérül a szerkezet, és rászabadul a világra az egyik legkönyörtelenebb szörny, Doomsday. Superman ugyan felveszi ellene a kesztyűt, de ezzel az erővel ő sem tud mit kezdeni, így egy végzetes csapás során mind a ketten odavesznek…

Nem tudom, lehet csak az én titkos vágyam a szuperhősöknél, hogy elhalálozzanak (természetesen utána térjenek vissza), de úgy érzem, hogy a sebezhetetlenségüket csak egy efféle nagy drámával lehet kompenzálni. Kell a dráma, mert egy idő utána unalmassá válhat, hogy történjék bármi, a hősök mindig ott lesznek és mindig segítenek. Ezért is volt hatalmas ötlet anno megalkotni a The Death of Superman című képregényt, melyben a papíron legerősebb hőst is legyőzi valaki. Doomsday nem csak egy erős főgonosz, hanem az a figura, aki legyőzte Supermant. Ezt nagyon is jól megoldják a rajzfilmben. Jó, és kemény harcot vív a két gigász, aminek a végkimenetelét természetesen már ismerjük.

Azonban ami ezután történik, az egy kicsit elrontja az összképet. Túl gyorssá, és túl pörgőssé válik a történet, és nem engedik kibontakozni azt a szálat, ami azt mutatná be, hogy milyen lett a világ Superman nélkül. Kevés a dráma, és ami van, az is elég haloványra sikeredett. Tény, hogy ettől függetlenül nagyon is élvezhető Lex Luthor ámokfutása, de mélyebbé is tehették volna az egészet, hiszen a lehetőség adott volt. Ugyanakkor a visszatérés, a hős újbóli felemelkedése, a zseniális zenével karöltve annyira hatásos lett, hogy a kisebb-nagyobb hibái ellenére sem tudjuk – nem tehetjük meg – lehúzni az alkotást, mert az Ítéletnap az eddigi legjobb egész estés Superman rajzfilm lett. Olyannyira jól sikerült, hogy a Lois Lane – Superman romantikus jelenetek sem rontották, hanem javították az összképet.

A Bruce W. Timm, Brandon Vietti, Lauren Montgomery hármas tehát jó munkát végzett, és akik egy kicsit is szeretik az Acélembert, azok mindenképpen tegyenek vele egy próbát, mert csalódni nem fognak. Akik viszont csak egy remek DC Comics rajzfilmre vágynak, azok se hagyják ki, hiszen ott van a legjobbak között, még annak ellenére is, hogy azért sajnos nem lett hibátlan. A rajzolás hibátlan, a történet zseniális, a hangulat pedig több, mint szuper! 8/10

Burst Studios. Milyen ismerősen csenghet mindnyájunk fülében, olyan alkotások révén, mint a Spot Goes to HollyWood és a Grand Slam. Bár ezek a finoman szólva sem a minőségükről híres produkciók előtt volt egy játék, amely ugyan szintén nem robbantott kasszát, de sajnos érdemtelenül jutott arra a sorsra, amire…