Még mindig várunk arra a pillanatra, amikor kijelenthetjük, hogy Jean-Claude Van Damme, a belga akciósztár visszatért és újra a régi fényében tündököl. Az elmúlt években talán csak a Feláldozhatók 2 volt olyan filmje, ahol régi önmagát idézte, de ott sajnos nem főszerepet játszott. Valamiért úgy éreztem, hogy idén a Halálos meló című alkotása lesz az, amivel visszatér. Tévedtem, az előzetes egyáltalán nem ilyen gyenge végeredményt sugallt.

A terem elsötétedése után kisvártatva felbukkan a cím, majd beúszik az igaz történet mondat. Ekkor még csak sejteni lehet, hogy mire számíthatunk. Azonban még így is elég távol állunk az igazságtól. Hiszen az élet sokszor sokkal érdekesebb lehet, mint ahogyan Hollywood forgatókönyvírói megírják.

Éljen Macbeth, a későbbi király!

A Shakespeare-drámák filmes adaptációival nemhogy a Dunát, Európa valamennyi folyóját lehetne rekeszteni. Nincs ez másként Macbeth kálváriájával sem, hiszen többek között Orson Welles, Kuroszava Akira (Véres trón címen) és Roman Polanski is vászonra vitte már a klasszikust. Ezúttal egy ausztrál tehetség, A Snowtown-i gyilkosságokkal bemutatkozó, majd jövőre az Assassin’s Creed filmmel érkező Justin Kurzel előtt adatott meg a lehetőség, hogy emlékezetes módon mesélje el a skót király történetét.

Az első rész sikere után biztosak lehettünk benne, hogy a folytatás is el fog készülni. Az volt csak a kérdés, hogy mennyi idő alatt kerül a mozikba. Idén októbertől azonban már nem kell tovább várnunk. De vajon megérte a várakozást?

Egy fiatal nő, Jill (Claudia Cardinale) érkezik az isten háta mögött élő új családjához. Azonban elkésett, már csak a holttesteik várják az esküvői lakoma helyett. Hamar kiderül, hogy a tettes Frank (Henry Fonda) és a bandája, és hogy telek spekuláció áll a gyilkosságok hátterében, hiszen a vasút tulajdonosa meg akarja szerezni McBain földjét. A számításukba azonban hiba csúszik: az özvegy ahelyett, hogy csapot-papot hátrahagyna, marad.  Ráadásul még segítői is lesznek: a szűkszavú Harmonika (Charles Bronson) és a helyi banditavezér, Cheyenne (Jason Robards) személyében.

Roland Emmerich akkor is szóba kerül, ha nem rendez katasztrófafilmet, hiszen a „legendás” rendező a 90-es években azzal robbant be a köztudatba, hogy látványosan tudja kivitelezni a világ - általában az USA - lerombolását, ilyen-olyan módon. Küldött ő már ránk űrlényeket, szabadjára engedte Godzillát, elhozta a jégkorszakot, de még a 2012-es világvégét is kivitelezte. Mindezek látványosak voltak, azonban kevés esetben tudtak maradandóak is maradni. A zsáner határait ugyan feszegette, de ez nem jelentette azt, hogy filmművészeti értékekkel is rendelkeznek ezen filmjei. De ez talán nem is baj… itt az a lényeg, hogy mennyire tudsz rombolni és mennyire tudod szórakoztatóan vezetni a karaktereket. Az idei évben Brad Peyton döntött úgy, hogy The Rock segítségével teszi a földdel egyenlővé az USA nyugati partját. 

Lassan kibontakozni látszik egy különös alműfaj a dramedyk amúgy is kevert világán belül, melynek lényege, hogy mutassuk be a rák és az elkerülhetetlen vég feldolgozását a körülményekhez képest vidáman, lehetőleg fiatalok szemén keresztül. Fifti-fifti, A nyugtalanság kora, csak hogy a jobbakat említsem. Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni is ezeknek a filmeknek a sorát bővíti, így könnyen felmerülhet bennünk az a nem teljesen megalapozatlan gondolat, miszerint a sokadszorra előtt poén már nem üt akkorát. Az idei Sundance fesztiválon kiérdemelt zsűri-, valamint közönségdíj viszont ennek az ellenkezőjéről árulkodik. Nem véletlenül, hiszen Jesse Andrews könyvéből  Alfonso Gomez-Rejon olyan filmet forgatott, ami csak egy darab követ lenne képes hidegen hagyni. Sikerült a bravúr, a bejáratott poént frissen tálalták.

Hiába a rengeteg hiba, hiába a felületes kivitelezés, nem tudtam elmenni becsukott szemmel a Divergent-széria mellett, így a Beavatott fél-sikere után esélyt adtam a Lázadónak is. Nagy elvárások itt már tényleg nem voltak, sőt szinte semmi, és ezt igazából meg is kaptam… egészen az utolsó néhány percig. A film végén ugyanis nem várt cliffhangerrel találkoztam, ami nagyban befolyásolta a film végkimenetelét, illetve megítélését.