Filmeket nem csupán azért készítenek a stúdiók, hogy a nézőket szórakoztassák, hanem azért, hogy Hollywoodban a nagyágyúk jól megrakják a zsebüket. Ugyebár a legsikeresebb film az Avatar, a közel 3 milliárdos bevételével világszerte. No, de mi a helyzet az animációs filmekkel? Az elmúlt 20 évben rengeteg szórakoztató, és minőségi animációs film látta meg a napvilágot, és többen közülük bankot is robbantott a megjelenésével.

Szedjük hát össze, hogy melyik 10 rajzfilm (animációs film) a legsikeresebb.

A 90-es években mindenki Tini nindzsa szeretett volna lenni. Az óriás teknősöket szinte mindenki szerette, és hála az akkori rajzfilmsorozatnak, és a mozifilmeknek, nagyon sok gyerek az ő történetükön nőtt fel. Nem volt ez másképp velem sem, hiszen még az ovis farsangon is beöltöztem az egyik Teknősnek. Emellett volt figurám és TMNT-s alátétem is az asztalra. Egyszóval imádtam őket.

New Yorkot rettegésben tartja egy bűnszervezet, akik napról-napra, óráról-órára kifosztják az embereket. A rendőrök nem tudják, hogy mit lépjenek, mert semmire sincs bizonyíték, így a város megmentése arra a négy hősre marad, akik pizzát majszolnak és a csatornákban élnek. A Tini nindzsa teknőcök az egyetlen fény az alagút végén…

Lehet ezt a filmet szeretni, lehet ezt a filmet utálni, de annyi biztos, hogy a maga korában, a B színvonal ellenére is megállta a helyét. Azokban az időkben nem sok képregényhős film készült – legalábbis olyan, ami minőséget is képviselt – hiszen a Batman-en kívül nem is lehetne értékelhetőt felsorolni. De talán a másodrangú Tini nindzsa odafér a korszakot meghatározó képregényadaptációkhoz, legalábbis véleményem szerint.

A 90-es évek varázsa teljes mértékben átjárja ezt az alkotást, és pont annyira veszi komolyan magát, amennyire egy efféle filmet komolyan lehet venni. Steve Barron egy olyan filmet hozott létre, amiben a poénok, a lazaság, és az egysoros beszólások főszerepet játszanak. Elég csak az Elias Koteas-t által megformált Casey Jones-ra gondolni. A nagyszájú, de nagy szívvel rendelkező „harcos” tökéletesen jellemzi az egész filmet.

A Tini nindzsa teknőcök látványügyileg nem volt kiugró, de mégis egy olyan sajátos világot teremtett a CGI mentes, és gumiruhákkal (?) felruházott teknősökkel, amit nem lehetett elfelejteni. Emellett a zenék is rátettek egy lapáttal a hangulatra, valamint a főgonosz, Zúzó is belevitt egy kis színt a megjelenésével. Bár sajnálatos módon nem kaptunk sokat Zúzóból, de a Vaderes beütésével sokak kedvencévé vált, mint főgonosz.

Igazság szerint ezt a filmet csak akkor érdemes elővenni, ha valaki a 90-es években látta, mert kétlem, hogy most ez tetszene valakinek is. Rengeteg hibája van, sok esetben gagyi is, és szinte mindenbe bele lehetne kötni, de felesleges. Azok, akik ismerik ezt a filmet, és ezen nőttek fel, azok tudják, hogy miről beszélek. Az évek során sokat romlott a Teknőcök hírneve, ezért úgy gondolom, hogy kijárna már nekik ismét egy minőségi film. 2014-ben meglátjuk, hogy Jonathan Liebesman mire ment velük, de számomra a ’90-es örök kedvenc marad. 8/10

Rick Riordan gyermekregénye, a Percy Jackson sorozat a 2010-es évben megkapta első filmes adaptációját, ám sem a kritikusok körében, sem pedig a pénztáraknál nem alkotott maradandót. Ugyanakkor nem lehetett azt mondani rá, hogy rossz, HA azt vesszük figyelembe, hogy melyik korosztálynak készültek. 12-14 éves kor alatt nagyon is jó szórakozást nyújthatott a film, de az említett kor felett már nem nagyon, a folytatás meg pláne nem…

Percy Jacksonék táborában sosincs nyugalom. Egy nap azonban a vártnál nagyobb galiba üti fel a fejét, hiszen Hermész fia csatlósokat gyűjt, hogy megszerezzék az Aranygyapjút, aminek a segítségével leigázzák az Olümposzt…

Az első rész rendezője, Chris Columbus otthagyta a stábot, és sajnos magával vitte mindazon elemeket, amivel egy kicsit is mesebeli, és bájos lesz egy alkotás. Thor Freudenthal nagyon kevésnek bizonyult, mert bár nem ismerem a könyveket, és nem tudom, hogy abban, hogyan bővítik az univerzumot, és hogyan írják meg a karaktereket, de itt a filmben szinte semmi értékelhetőt nem kapunk a Percy Jackson világból. Nulla fantázia, nulla mélység, nulla varázs jellemzi az egész Szörnyek tengerét. És ezzel az a baj, hogy hiába készült gyerekeknek a film, véleményem szerint még nekik sem lesz felhőtlen szórakozás.

Erre ráadásul még egy lapáttal rátesz a kifejezetten gagyi látvány is, ami bizony 2013-ban nem elfogadott, főleg ha közel 100 milliós büdzséje van egy filmnek. Ám ez még mindig elnézhető lett volna (talán…), ha a végjátékot ütősre készítik. Ez sajnos nem történt meg, mert kaptunk egy erőltetett semmitérő harcot. Ugyebár Kronosz fedte fel a fejét, de szerencsétlennek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, és igazából az egész karaktere egy oltári nagy poén. Beállították, mint valami nagy és erős főgonosz, aztán annyi ellenállást tanúsított, mint egy marék lepke.

A film tehát érthető módon bukott meg ismét a pénztáraknál, és bizony ez a folytatás nagyon, de nagyon gyenge lett. Mind karakter szinten, mind történetileg, mind a mondanivaló tekintetében. Olcsó poénokat és igénytelen fantasy világot kaptunk, és ennek tudatában bátran jelentem ki, hogy nem érdemes megtekinteni a Szörnyek tengerét, még a kicsiknek sem. 3,5/10

Drogcsempészek, erdőőrök és persze Jean-Claude Van Damme! A belga akcióhős neve már a csapból is folyik... Ugyebár nem rég jött ki a Volvo reklámja, majd a Welcome to the Jungle című vígjátéka kapott egy posztert és egy előzetest, most meg itt van az Enemies Closer nevezetű akciófilmje. 

Véleményem szerint a nézők körében Jack Black az egyik legmegosztóbb személyiség ma Hollywoodban. A színészi, zenészi, illetve komikusi pályát is folytató sztárt, az emberek vagy nagyon szeretik, vagy kifejezetten idegesítőnek találják. (Én inkább az előbbi réteghez tartozom) A legtöbbször csak mellékszerepeket betöltő Black, karrierjének csúcsára véleményem(!) szerint a 2006-os évben ért fel, a Tenacious D című zenés vígjátékkal.

JB és KG arról álmodoznak, hogy világhírű rockzenészek lesznek, ám a tehetségük igen csak megkérdőjelezhető, viszont rendkívül elszántak. Egy nap ráadásul rájönnek a siker titkára, és az újdonsült céljuk az lesz, hogy megtalálják a Végzet Pengetőjét, aminek a segítségével a legrosszabb zenészekből is sztárok lesznek…

Ha bírod Jack Black-et, akkor ezt a filmet látni kell, ha szereted a rockzenét, akkor ezt a filmet hallani kell, ha olyan szerencsés vagy, hogy mind a kettőt szereted, akkor bizony ez a te filmed!

A Tenacious D nevezetű zenekart, 1994-ben alapította meg Jack Black és barátja, Kyle Gass. A zenéik alapjaiban véve a rockzene stílusát követik, ám ők csavartak egyet a műfajon és komikussá formálták. Ez a csavar érezhető a T-D filmen is, hiszen az első perctől kezdve egy hatalmas komédia az egész. Vagy esetleg mondhatnám azt is, hogy egy zenei album, ami egy 90 perces klippel van fűszerezve. Egy biztos, hogy ötletes, de ez nem feltétlenül jelenti azt is, hogy jó - már, ami a cselekményt illeti -, mivel a zseniális dalok közötti időszakok sokszor erőltetettre sikeredtek (igen, még Jack Blackhez mérve is). Ettől függetlenül hamar eltelik a játékidő, hála az itt-ott elég ütősre írt poénoknak, valamint a már említett daloknak.

A zenék mellett érdemes árgus szemekkel nézni a filmet, ugyanis a két főszereplő mellett feltűnnek még olyan nevek is, mint Tim Robbins, Dave Grohl, Ben Stiller, illetve Ronnie James Dio. És bár nem szerepelnek sokat, de hozzáadják a maguk plusz adagját az ökörködéshez.

A Tenacious D egy tipikusan olyan film, amit egy percig sem szabad komolyan venni. Nem érdemes, mert azzal csak magunknak teszünk keresztbe. JB hozza a formáját, és aki nem vevő az ő hülyeségeire, az nagyon csalódni fog. Ugyanakkor, ha mégis úgy döntünk, hogy végignézzük, és eljutunk a film utolsó perceihez, akkor bizony olyan zúzást láthatunk, amit nem fogunk egy könnyen elfelejteni! 8/10

Jean-Claude Van Damme mostanában sokat szerepelt az interneten, hála az új Volvo reklámnak. A spárgakirály azonban nem csak a youtubeon tűnik fel, hanem a dzsungelben is, hiszen nem sokára érkezik a Welcome to the Jungle című vígjátéka. Kíváncsi vagyok, hogy mire megy a poénokkal...

Az Addams Family újrázása után kíváncsi lettem, hogy mi lett abból a gyereksztárból, aki életre keltette Wednesday Addamset, majd Casperrel bohóckodott. Christina Ricci nagy népszerűségnek örvendhetett akkoriban, de vajon ő is csak tizenévesként tudott jól szerepelni a filmvásznon, mint mondjuk Macaulay Culkin? A válasz a kérdésre. Nem.

A volt blues énekesnek, Lazarusnak az élete zátonyra futott. A felesége megcsalta, majd elhagyta, így kénytelen volt visszavonultan élnie az életét a saját kis házában a várostól nem messze. Egy nap azonban rátalált Rae-re, aki az út mellett feküdt félmeztelenül és összeverve. A lányt hazavitte, majd megpróbálta észhez téríteni a sajátos módszereivel. Rae ugyanis a helyi lotyó volt, akin szinte mindenki átment már…

Craig Brewer a blues zenét használta fel a Lánc című filmjéhez, mellyel egy parádés hangulatú alkotást hozott létre a 2006-os évben. A Lánc megmutatja, hogy van kiút a legmélyebb gödörből is, és ha valaki a kezét nyújtja segítség gyanánt, akkor ne utasítsuk el, valamint, hogy mennyire tudunk kötődni egyes emberekhez. Mindezt hangulatosan, és remek színészi játékkal körítve.

A lánc legnagyobb erénye a zene, és ezt Brewer is tudta. Ahol csak lehetett, ott fel is használta, hogy leglaposabb részek is élvezhetőek legyenek. A film csúcspontja is ehhez köthető, ugyanis, amikor megszólal Blind Lemon Jefferson - Black Snake Moan száma, akkor elérjük a tetőfokot. Mindazonáltal a film jóval kevesebb lett volna, ha a főszerepekben nem Christina Ricci és Samuel L. Jackson szerepeltek volna. Előbbi meglehetősen jól hozza a számkivetett, nimfomán lányt, aki láncra verve várja a megváltást, miközben a szexuális éhsége egy fikarcnyit sem csillapodik. Utóbbi, azaz SLJ a lecsúszott, de óriási szívvel rendelkező öreget, már-már apát formált meg, aki a zene és a hit segítségével próbálja meg jobbá tenni Rae életét. (Mondjuk Jacksontól csak jó játékot lehetett várni, hiszen minden szerepben zseniális!). Ketten együtt nagyszerű párost alkottak, akik mindenkit lejátszottak a vászonról. Megemlíteném még, hogy Justin Timberlake is szerephez jutott a filmben, de ő közel sem volt olyan figyelemreméltó, mint az említett kettős.

A Black Snake Moan történetileg sem elhanyagolható, hiszen sok fontos dologra próbál rámutatni, amiket többé-kevésbé érthetően magyaráz el. Ha röviden szeretném összefoglalni, akkor egy bő két órás blues zenét hallgathatunk meg, amihez Craig Brewer készített klipet. Egy igazi, csupaszív drámát kapunk, ha megnézzük az említett filmet, és én úgy gondolom, hogy érdemes rá időt szakítani. 7,5/10

Az elmúlt hetekben összeállítottam a 80-as, 90-es évek legnagyobb akciósztárjainak (+ Statham) TOP 5-ös listáját: Van Damme, Stallone, Statham, Arnold, Lundgren, Willis, Jackie Chan, Wesley Snipes. Ők voltak a legtökösebbek, és ők szállították a legjobb akciófilmeket – nyilván nem mindenkinek, de nagyon sokan rajtuk nőttek fel – és többen is legendává avanzsáltak az évek során. A toplista sorozat végeztével úgy gondoltam, hogy érdemes lenne összegyúrni őket és megnézni, hogy miként nézne ki egy TOP 10-es lista.

Mielőtt belekezdenék a felsorolásba, szeretném leszögezni, hogy milyen szempont szerint válogattam ki a filmeket. A legfontosabb, hogy a filmben főszerepet játszanak a fegyverek, robbanások, lövöldözések. Nyilván így kiesett jó néhány film, pl.: Rocky, 12 majom. De én most az efféle akciófilmekre akartam fókuszálni. Nyilván a lista szubjektív, és valószínűleg mindenki máshogy, más szempontok alapján válogatná össze a filmeket, mivel a toplista ilyen. Sose lesz egyetértés. 

Nézzük tehát, hogy melyeket érdemes pótolni, ha esetleg valakinek kimaradtak volna: