Minden év végén, vagy minden új év elején a filmszerető azon gondolkodik, hogy vajon filmek terén milyen lesz a következő, új szezon. Jó, rossz, átlagos, meglepetésekkel teli, stb. Persze előre nem lehet látni, csak követni az eseményeket, melyek nagyjából körvonalazzák az új év felhozatalát. Szóval így 2014 végén, én úgy gondolom, hogy a 2015-ös esztendő egy erős, sok kiváló alkotással tarkított szezon lesz, amiben bár lesznek csalódások is, de összességében sokszor csorgathatjuk majd a nyálunkat. Már csak azért is, mert jön a Bosszúállók folytatása, valamint az év egyik, ha nem a legnagyobb durranása, a Star Wars legújabb epizódja is.

A következő két napban két listát is olvashattok azokról a filmekről, melyeket valószínűleg megéri majd moziban nézni. Nézzük is hát, hogy mitől döglik majd a légy 2015-ben:

Mivel elérkezett az év egyik legszentebb ünnepe a Karácsony, mivel is idézhetnénk jobban elő a karácsonyi hangulatunkat, ha nem az ünnepi témájú sorozatok kedvenc történetével: a Karácsonyi énekkel.

Charles Dickens 1843-ban írta ezt a karácsonyi kísértettörténetet, mellyel megteremtette a fösvény és kapzsi Ebenezer Scrooge figuráját, aki utálja a Karácsonyt, és ezzel együtt az egész emberiséget is. Szegény beosztottját Bob Chratchit-et mindennap piszkálja, például nem engedi befűteni a munkahelyét, és még Karácsony napján is megköveteli, hogy bemenjen dolgozni. De a családja egyetlen megmaradt tagját, unokaöccsét Fredet is tiszta szívből gyűlöli. Karácsony estéjén aztán régi üzlettársa, a pont Karácsony napján 7 éve elhunyt Jacob Marley szelleme megkísérti és elmondja neki, hogy még három kísértet látogatja meg az éjszaka folyamán (Múlt, Jelen, Jövő Karácsony szelleme), aminek hatására fel kell hagynia régi természetével, és jobb emberré kell válnia.

Ahogy közeleg a Karácsony, egyre inkább próbálok az ünnepekre hangolódni, és ezt a legjobban a témába illő filmekkel tudom elérni. Ám sajnos a legtöbb ilyen film vagy giccses, vagy felvállaltan gyerekeknek készült ízléstelen moslék, amit felnőtt fejjel igen nehéz értékelni (de vannak kivételek). Szerencsére a Kertész Mihály rendezte Fehér Karácsony, egy olyan film, ami öregkora (idén 60 éves) ellenére is élvezetes szórakozást nyújt.

Idén sincs karácsony a Supernatural Movies-on Reszkessetek betörők nélkül, ugyanis a széria két olyan részből áll, amiről nem lehet eleget beszélni, és nem lehet elégszer látni. A tavalyi évben pedig csak az első epizódot vettük górcső alá, így jöjjön is Kevin második kalandja, a New York-i macska-egér harc!

Még egy balhés karácsony! A kis Kevin két éve egy párizsi utat hagyott ki a zavartalan otthoni vakáció reményében, most pedig New Yorkban kénytelen az ünnepeket egyedül tölteni. Ügyes trükkel belopózik a Plaza Hotelbe és épp élvezné a magányt, amikor balszerencséje összehozza két régi ismerősével, Harryvel és Marvval. A Vizes Banda újra lecsap, legalábbis ezt tervezik…

Ritka, még a vígjátékok között is, amikor tudják tartani, vagy esetleg meg is tudják ugrani az első rész szintjét. A Reszkessetek betörők 2-vel, Chris Columbus-ék megismételték az első rész sikerét, és 2 évvel később is történelmet írtak, ugyanis a korábbi receptet felhasználva sikerült tökéletesen kivitelezni az újrázást. Tulajdonképpen rebootolták az első felvonást. Új helyszínt használtak, de a lényeg ugyanaz maradt. Kevinnek meg kellett küzdenie a két idiótával, akik Karácsonykor megpróbálják megkeseríteni az életét.

Csak úgy, mint korábban, a poénok itt is tökéletesen voltak kivitelezve, szinte nem volt a filmnek olyan jelenete, amiből áradt volna az erőlködés, az izzadságszag, mert könnyedén és zsigerből jöttek a vicces jelenetek. És ez volt a siker kulcsa, ezt sikerült Chris Columbus-nak újfent levezényelnie, és emiatt készített megint egy kötelező programot a családok számára az ünnepekre.

De száz szónak is egy a vége, nehéz bármi újat írni a folytatásról, mert kiköpött első rész, csak éppen New York-ban. Ezt látni kell, mert úgy üt igazán, bár már valószínűleg mindenki ismeri ezt a filmet, és mindenki tudja mit jelent az a két kifejezés, hogy „Repül a tégla!” és „Whoo, Micsoda lyuk!”. 10/10 

Előbb vagy utóbb elkerülhetetlen volt a Paranormal activity és a Project X jellegű tinivígjátékok találkozása. Hiszen mindkettő found footage stílusban alkotott maradandót, tehát keresztezésükből akár még valami elfogadható minőségű, helyenként megmosolyogtató film is kijöhetett volna. De sajnos nem így történt.

Valószínűleg nagy sikernek örvendhetett 1991-ben a Cooler bosszúja, hiszen az azt követő movie is róla szólt, legalábbis részben. Big Ghetti Star ugyanis őt használta fel, hogy újra mozgósítsa Gokuékat, és egy második felvonás keretein belül ismét egy tesztoszteron bombát hozzon/hozzanak el nekünk. Méltó folytatást kapott az előző rész.

Nagy bajban van az új Namek. Egy hatalmas bolygó próbálja meg felemészteni a sajátjukat, így Gokuék minden erejüket összegyűjtve elindulnak a namekok irányába. A bolygón azonban egy nem várt ismerőssel találkoznak, egy olyan gonosszal, akit korábban már megsemmisítettek, de mégis itt van. Cooler visszatért és erősebb, mint valaha…

Szóval ugrottunk egy kicsit az időben, de az emlékek még megmaradtak. Mi is, és Gokuék is emlékeznek még arra a Coolerre, aki Dermesztő küldetését szerette volna beteljesíteni, de nem járt sikerrel. Goku győzött, a gonosz pedig elpusztult. Most viszont ott vagyunk, hogy egy óriási bolygó visszahozta Coolert az élők sorába, hogy újfent harcolhasson. Igazság szerint tökéletesen megoldották a készítők a két rész összecsatolását. Bár egy kisebb időszak eltelt a két rész között, de akkoriban ez pont jól jött az egy éves várakozás miatt. 1992-ben pedig megérkezett az igazi akcióorgia, immáron Vegitával!

A két csillagharcos kőkemény csatát vívott azzal a gonosszal, aki több meglepetést is tartogatott nekünk, és a főhőseinknek egyaránt a játékidő alatt. Az alig háromnegyed órás epizód, bár rövid, de a sok akciójelenet miatt egyáltalán nem panaszkodhatunk. Itt nem húzták az időt holmi üresjáratokkal, hanem harc, harc hátán volt. És ez így is van rendjén, hiszen az első részben megkaptuk már Cooler felvezetését, Big Ghetti Star történetét pedig folyamatosan adagolták a mostani epizódban. Így lett végül egy kettévágott, de mégis egy kerek egészet alkotó duológia, Coolerrel a főszerepben. 

A Sony-t ért hackertámadás mértéke és jelentősége sokunkat megdöbbentett, hogy aztán arcunkon kaján vigyorral vessük magunkat a nyilvánosságra került adatokból válogatott, kínosabbnál kínosabb és nevetségesebb híradagokra. Valószínűleg eddig soha nem látott jelenséggel állunk szemben, ami csak most indult be és ki tudja milyen végletekig fajulhat még. Szerencsére szerkesztőségünk kivételes helyzetben van, magas filmipari körökben való elismertségének és bizonyos elnyomó rezsimekkel ápolt jó kapcsolatának hála, így egyedülálló módon elsőként és minden bizonnyal hosszú időre utoljára itt olvashatjátok az egész botrányt kiváltó film, Az interjú kritikáját!

Fura, de nem csak a tökéletes filmek válnak klasszikussá az idők során, és ezt a Toxikus Bosszúálló című, mesterien kivitelezett alkotás támasztja alá a legjobban. Egy olyan exploitation filmről beszélünk, amiben a brutalitás egész egyszerűen átszakította a jó ízlés határait, és egészen a kultstátuszig repítette Michael Herz és Lloyd Kaufman produkcióját. Azt a filmet, mely egy figyelmeztetéssel indul; A film egyes jeleneteiben extrém brutalitás látható! …és tényleg.

Tromaville városában tengeti napjait a helyi fitnessz-klubban takarítóként Melvin. Szegény Melvin az emberi faj legvéznább egyede, a klubba járók gonosz tréfáinak állandó célpontja, ám egy végzetes napon mérgező vegyszerbe zuhan, ami igazi szörnyeteggé változtatja. A szörnyeteg azonban nem felejt, a bosszúja hőssé teszi…

Sose voltam a B-kategóriás szutykok ellen, mert sok esetben olyan pozitív élménnyel tudtak gazdagítani, amit még egy jól megírt, és szinte hibátlanul kivitelezett filmtől se kaptam meg. Ráadásul az ilyen filmekben az a legjobb, ha a rendezők és a színészek is úgy állnak hozzá, hogy egy percig nem veszik komolyan az egészet, - épp ezért tapasztalható itt is a túljátszás a színészek körében- egy Toxikus Bosszúállónál meg pláne. Így vált a film egyszerre nézhetetlenné és szórakoztatóvá. Egyszerre értelmetlen idétlen hülyeséggé és tartalmas, iróniával és szatírával átitatott művészeti alkotássá. A TROMA stúdió megalkotta a névjegyükké váló tökéletes B-mozit, a bűnös élvezetek egyik alapkövét.

Egy olyan hős született a városban, aki a torz képét, és a brutális testi adottságit kihasználva felvette a kesztyűt a bűnözés ellen. Egész egyszerűen ki nem állhatta a rossz embereket, és késztetést érzett, hogy embertelen csonkításokat és gyomorforgató gyilkosságokat kövessen el a rosszakon. A fertőben fürdő város ártatlan lakói persze mindezt „állva tapsolták” és beálltak a torz Melvin mögé, aki a kalandjai során még egy bájos barátnőre is szert tett. Ennél a pontnál jött a képbe egy kifordított, méreggel meglocsolt Szépség és a Szörnyeteg feeling is, ami tovább színesített az amúgy is meglepően sok színben és stílusban pompázó alkotást.

A Toxikus Bosszúálló tehát egy olyan film, amit csak akkor fogsz élvezni, ha vevő vagy a low-budget b-mozikra, amikben nincsenek akadályok, csak és kizárólag a rendező beteges fantáziája, ami nem áll meg holmi elfogadott normáknál, hanem olyan szintre emelkedik, ahol már minden fordítottan sül el. A film sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy további három folytatást is megélt, illetve hamarosan a remake verzió is kikerül a nagyközönség elé, méghozzá Arnold Schwarzenegger főszereplésével. Legalábbis a hírek szerint…. 7,5/10